Református nőnevelő intézet, Pápa, 1912

Kettős örömünnepünk

- 39 mat: áldja meg az Isten önöket, az intézetet, ennek igazgatóit és tanár-testületeit lelki, testi minden áldásaival. Legutolsónak a sorban a nőnevelő-intézet növendékei nevében Bdrdossy Mariska III. polg. isk. tanuló üdvözölte a főiskolai gondnok urat, tanítványaink „kedves jó Czike bácsiját" virágajándékkal és e szavakkal: Kedves jó Főiskolai Gondnok Úr! Utolsónak az üdvözlők sorában hadd szóljak én is növendéktársaim nevében. Kicsi vagyok még, szavam bátortalan és erőtlen ahhoz, hogy érzelmeimet kifejezze. De bármily ékesen tudnék szólani, mégsem tudnám méltóan elmondani mindazt, amit e mai örömünnepen hálás szivünk érez ; nem tudnám tolmácsolni azt a gyermeki szeretetet, mely egész lelkünket áthatja. Kérem a jó Istent, áldja meg szeretett jó Gondnokunkat minden jóval, áldja meg minden lépését, minden munkáját, mellyel a hazának, az egyháznak s ennek a mi kedves intézetünknek felvirágoztatását mozdítja elő. Adja a jó Isten, hogy még sok-sok éven át megmaradjon minekünk s érezhessük jóságos atyai szeretetének melegét. Isten éltesse sokáig ! Főiskolai gondnok úr az üdvözlésre meghatott szavakban ekként válaszolt: Nőnevelő-intézetünk Növendékei! Kedves Leányaim! Mélyen érzem, hogy az Önök részéről hozzám intézett üdvözlő beszédre, melyet megbízottjuk olyan szépen elmondott, nem felelhetek azon hideg és közönyös válasszal, hogy: amikor ezen nőnevelő-intézet és az önök érdekében szolgálatokat tettem, akkor csak kötelességemet teljesítettem; mert ezen hideg és közönyösnek látszó válasz megsértése volna a közöttünk levő benső viszonynak és nem lenne méltó felelete és visszhangja sem azon üdvözlő beszéd meleg hangjának és tartalmának, melyet hozzám intéztek, sem azon meleg szeretetnek, melyet ezen intézet és ennek minden egyes növendéke iránt — mint egy édes apa gyermekei iránt — szivemben érzek. Azért egy jó édes atya meleg szeretetével köszönöm meg szives üdvözlésüket és azon szép virágcsokrot, melyet küldöttjük át-