Református nőnevelő intézet, Pápa, 1912

Kettős örömünnepünk

— 36 — Épp ötven éve, hogy válladra szállott — Erős válladra — egyszerű palást. Zendül az ének s esküd ím megállott: Öt hirdetem, csak Őt és senki mást. S csendült szavadban életnek beszéde; Kiönté az Úr lelkét lelkeden. Pünkösdi lélek zúgó zendülése Késztet szólásra minden nyelveken. Halljátok őt! Isten nevével ajkán: Sérelmes szív szavára mint heged, A szív teljéből szóló szájnak hangján Mint gyújtja fel a lágymelegeket! A kétkedőnek lelke ha kiszárad, Imádságos lelkedtől újra árad ; Ha hullt a könny, ha búsan búgott zsoltár, „Árban, apályban" — Kálvin papja voltál. És nő erőben — mint a déli pálma A súly alatt —, bár haja már deres. Vállára szállt Elizeus palástja: Vezérül hívta sok bölcs, sok nemes. Kormánya: jog s a szív sugallta törvény, Virúl Sión a sok kis őrhelyen, Hol évről-évre híven megjelenvén : Mindent „ékesen, szép rendbe" teszen. Vén „Alma Mater", remegjen meg ajkad, Hajolj meg s úgy köszöntsd ősz gondnokod'. Éber szeme mily féltve csünge rajtad . . . Hogy védi, óvja tisztes homlokod! Négy század nézi léptit új időknek, Négy század szól most szavaim helyett: Az eszményekkel telített erőknek Te adtál testet, formát, — életet! És szól. Szavára új falak kinőnek, Új század indúl tettei nyomán, Új épület hirdeti új időknek: Az Istent, a Hazát, a Tudományt.