Református nőnevelő intézet, Pápa, 1912

Kettős örömünnepünk

— 29 — házkerülettől adott emléktárgyakat a főtiszt, egyházkerületnek és főtiszt, s méltóságos püspök urnák illően megköszönjem. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Szomorúan, de a jó Isten bölcs kormányzata és gondviselésén megnyugvással tapasztalom és érzem — de azt hiszem, tapasztalja, érzi ezt kortársaim között más is —, hogy aggott korban az embernek nemcsak testi ereje, hanem szellemi, memoriális képességei is annyira elgyengülnek, hajdan erősebb érzelmei a megnyilatkozásban és cselekvésben annyira (tán az elgyengülés helyett jobban fejezem ki így) gyengébbekké válnak, hogy azokkal a megaggott ember nemcsak magának, hanem másoknak is terhére van, különösen, ha ezen aggkori gyengeségek egy ily magasztos ünnepély szülte meghatottsággal vannak kapcsolatban. Nem akarok azért akadozó beszédemmel tovább terhére lenni a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlésnek, hanem bezárom ezt azzal, hogy hálás szívvel és mély tisztelettel nyilvánítom köszönetemet főtiszt, püspök urnák, az egyházkerületi tisztikarnak és ezen jubileum előkészítő és rendező bizottságának s általában a ker. közgyűlés mélyen tisztelt tagjainak azon megtiszteltetésért és érdemesítésért, melyekkel engemet több mint félszázados szolgálataimért a mai jubiláris ünnepéllyel és ezen, a főtiszt, egyházkerület részéről átadott drága emléktárgyakkal megjutalmazni kegyesek voltak. Egyszersmind mély tisztelettel kérem mindnyájukat, hogy — mivel ami idő az én életemből még hátra van, az már igen rövid lehet és miként a bibliában említett fáradt szolga, én is keresem már az árnyékot és óhajtom a nyugalmat — a még életemből hátralevő rövid időig is tartsák meg számomra irántam eddig tanúsított és soha eléggé meg nein hálálható s nagybecsű jóindulatukat. A kegyelmes jó Isten testi és lelki minden áldásait igaz szívvel kívánom és kérem mindnyájukra. A főiskola, a nőnevelő-intézet s a főiskolai igazgató-tanács nevében dr. Beöthy Zsolt főiskolai világi gondnok úr klasszikus tömörséggel így szólt: Szeretve tisztelt Elnöktársam ! A tiszteletnek és szeretetnek az az öröme, amely ma lelkünket eltölti, nemcsak a te családodnak, egyházadnak, egyházmegyédnek, a mi egyházkerületünknek öröme, hanem elsősorban és leg-