Református nőnevelő intézet, Pápa, 1909

Magyar nőknek — a szász nőkről

— 7 — (80—120) tanítványhoz, hogy a legnagyobb buzgalommal, szinte állandó erőfeszítéssel végezheti el csak kötelességét. Természetesen kimerül ez a fiatal 18—19 éves, tanulás miatt rosszul fejlett nő s nem lehet csodálkozni, ha naponkénti 5 órai iskolai bajlódás után nincs nagy kedve még a házi munkához sem, inkább óhajt szórakozni, amibe aztán még jobban belefárad. Nem egy falusi tanítónőt ismerek, kinek önmagának kellett volna főznie, de azt mondta, olyan fáradt volt tanítás után, hogy képtelennek érezte rá magát; evett hónap-számra hideg dolgot vagy tojást, mig végre egy alapos gyomorbaj kényszerítette rendes konyhatartásra; mivel pedig azt a tanítással nagyon keservesen tudta összeegyeztetni, hamarosan férjhez ment hozzá nem nagyon méltó emberhez, csakhogy az iskolától megszabaduljon. Magasabb iskoláinkban nincsen ilyen zsúfoltság. Ott azonban annyi a tanítási óra, mindenféle felügyelet (gyermekekre, szertárakra) és ha a kötelesség nem is hozza magával, de tisztességből (ha ugyan le nem rázzuk) annyi társadalmi teendő vár reánk a szellemiek terén, hogy megint nem foglalkozhatunk másnemű üdítő munkával, így aztán nemcsak elgyengül testünk, hanem még olyan egyoldalúságba jutunk, hogy szinte ránk illik a lekicsinylő mondás, mikor az egyéniség ítélete kerül szóba: nem egyéb, csak tanítónő. De háziasszonyaink körében szintén gyakrabban megvan ez az egyoldalúság, mert sokan épen azok közül, kikben legnagyobb a buzgalom, hogy minél jobban főzzenek s minél szebben díszítsék fel lakásukat, a másik túlzásba mennek s legtöbbször ők meg csak jó gazd'asszonyok, de ritkán tudják még azt is elérni, hogy leányaikat legalább a házi munkákban teljesen ügyessé tegyék, ami különben a sok iskolai dolog s külön zongora-, francia-, németóra mellett idő hiányában szinte lehetetlen is. így aztán megtörténik, amit az idén tapasztaltam háztartástant tanítva a képző IV. osztályában, hogy 18—19 éves 35 leány közül akadt egy, kinek soha életében még főzőkanál nem volt kezében, kettő pedig olyan, ki soha semmiféle kerti munkát nem végzett; noha határozottan látszott, hogy alapjában sokkal nagyobb a kedvök háztartási dolgok, mint elméleti tanulás iránt. így tisztán csak a szoktatás hiányának tulajdonítható gyakorlatlanságuk, mely azonban később alapja lehet egész családi szerencsétlenségöknek. Nők részéről rendkívüli vállalkozásokat legtöbbször annyi, nem mindig jóakaratú bírálat kisér, hogy igen erősnek kell lennie,