Református nőnevelő intézet, Pápa, 1909

Magyar nőknek — a szász nőkről

Magyar nőknek — a szász nőkről.* Körülbelül öt évvel ezelőtt olvastam valamely napilap rövid híradásából, hogy Budapesten egy tekintélyes, vezető férfi hazafias célból előadást tartott a fővárosi tanítónőknek s beszéde végén követendő példa gyanánt állította elébök a nemzeti nyelvhez, szokásokhoz való ragaszkodás szempontjából nemzetiségeink asszonyait. Szokatlanul új volt e hang. Hiszen a sajtó rendesen csak azt szokta hirül adni a nemzetiségekről, milyen ellenséges dolgokat mivelnek ellenünk, amiben — fájdalom — legtöbbször igaza van. Azonban a tudósítások egyoldalúságuknál fogva aztán azt eredményezik, hogy a közelükben nem lakó magyarság semmi egyebet nem tud róluk s hideg közönyösségen kívül legfeljebb megvetéssel viselkedik irántok. Pedig a pesti előadó úrnak teljesen igaza van abban, hogy sok dolgot tanulhatnánk némely nemzetiség tagjaitól. Betegségem miatti szabadságévemben, mikor már jobban éreztem magam, egy jó barátnőm s német nyelvi tanulmány kedvéért egy hónapot töltöttem Nagyszebenben a szászok között s bár megérkezésem első pillanatától fogva tapasztaltam, hogy a miénktől idegen, más világban élnek, mégis sok tekintetben felejthetetlen előttem az ott tartózkodás, hiszen többszörösen meggyőződhettem, hogy életök igen becses, tartalmas és nagyon kivánatos, hogy kultúrájuk minél előbb eggyé olvadjon a magyarságéval. Mint hozzám közel eső dolgot, a női világot figyeltem meg különösebben s talán nem lesz érdektelen, ha észrevételeim alapján egy kis összehasonlítást teszek a szász nő és köztünk magyar nők között. * Jelen dolgozatomnak a szász nőkre vonatkozó részét „A szebeni szász nő" cimen közöltem a Nemzeti Nőnevelés 1907 decemberi számában. Vozáry. 1*