Református nőnevelő intézet, Pápa, 1907

VIII. Önmunkásság. Lorántffy Zsuzsánna Önképzőkör

— 43 -nek, részletesen kifejtvén, hogy mig a magyar költészet a népiesnemzeties elem bevonásával szerencsésen eljutott már arra a fokra, hol az európai művelt nemzetek állanak, addig anyagi műveltség terén messze vagyunk még az elérendő céltól, pedig mint a legnagyobb magyar is mondá, mig szegény az ország, addig más téren sem érheti el az óhajtott nagyságot; azonban nem elég 1—2 kiváló ember működése, hanem szükséges a haza minden egyes tagjának, kicsinynek, nagynak vállvetett buzgósága. Halhatatlan iróink 100 évvel ezelőtt a nőkhöz fordultak; tőlük kérték és remélték az irodalom fellendülését. Reményükben nem csalatkoztak; szinte észrevétlenül, de lelkes, buzgó támogatásukkal felvirágzott a magyat költészet. Szintoly hazafias kötelesség jelenleg a magyar ipar pártolása. A pályázatok eredménye igen szépnek mondható. Beérkezett 3 csetneki csipkegallér, mind eredeti tervezet, melyek közül az első díjat 10 koronás aranyat Kosztolányi Jolán IV. é. tanítónőjelölt nyerte. Megérdemelt dicséretet szereztek Galambos Juliska és Konkoly Ilona szintén IV. é. képző-int. növendékek. Magyaros rajztervezet készült négy. 10 koronás aranyat kapott Kovács Aranka, 5 K-t Losonczy Ilona, dicséretet Kis Honor IV. é. k. int, növ. és Dezső Jolán II. éves tanítónőjelölt. Magyar kézimunkatarsolyt készítettek 8-at; első díjat, azaz 10—10 K-t nyertek: Szijj Vilma és Kovács Aranka IV. é. növendékek, utóbbi különösen kitűnt bécsi származása mellett is lelkes magyaros munkájával s így sikerült neki 2 pályadíjat is elnyernie; dicséretre dolgoztak Rothauser Franciska, Józsa Hermin, Paál Aranka, Sebestyén Erzsébet, Dezső Jolán II. éves, Losonczy Ilona IV. éves tanítónőjelöltek. így kiosztott a kör 35 K jutalmat s dicséret gyanánt 10 jutalomkönyvet, ami csak úgy volt lehetséges, a pénzalap rendes növelésének megőrzése mellett, hogy a tanári kar legtöbb tagja hozzájárult szives adományával a julalmakhoz. Méltányolni iparkodott ezzel azt az igazán becsületes, lelkes, szorgalmas munkásságot, amelyet különösen a IV. éves tanítónőjelöltek kifejtettek; szivökből óhajtván nekik, hogy az életben, hova most az intézet barátságos falai közül kilépnek, találjon nemes igyekezetök legalább ugyanannyi elismerést és szerezzen annyi örömöt, mint az az önképzőkörben történt. Vozáry Erzsébet tanárelnök.