Református nőnevelő intézet, Pápa, 1902

A Kudrundal XXV. kalandja

A „Kudrundal" XXV. kalandja. A Kudrundal a középkori német epikának egyik legjelesebb terméke. Tárgyát azok a mondák képezik, melyek a tengerparti német törzsek körében a VIII. század óta ismeretesek voltak s melyeket valószinüleg a XIII. század elején egy kiváló tehetségű költö egységes hőskölteménnyé foglalt össze. A hősköltemény két kisebb és egy nagyobb részből áll; az első rész Kudrun nagyszüleinek, a második rész Kudrun szüleinek, a harmadik rész pedig magának Kudrunnak történetét beszéli el. Költői szempontból legértékesebb a harmadik rész, melyet egyéb szépségein kívül pusztán alapgondolata: a szenvedések, megaláztatások és kísértések ellenére tántoríthatlanul kitartó női hűség dicsőítése méltóvá tesz arra, hogy késő és akár idegen nemzedékek figyelme is feléje forduljon. Az eposz ez utolsó részében van a XXV. kaland, melynek magyar fordítását e helyütt közöljük. Maga a fordítás Bartsch és Martin középfelnémet szövegkiadásai

1 alapján készült. Mogérthetése céljából egész röviden elmondjuk a Kudrundal harmadik részének tartalmát: Kudrun hegelingi

2 királyleányt, mialatt apja Hettel és vőlegénye Herwig, Seeland fejedelme, a Herwig országába betört moorlandi Siegfried ellen hadjáraton vannak, Hartmut normann királyfi, Kudrun elutasított kérője és ennek apja, Lajos király hatvankét udvarhölggyel együtt elrabolják. Midőn a leányrablás hire a távolban hadakozó hősökhöz eljut, békét kötnek Siegfrieddel s a normannok üldözésére sietnek. Wülpensand

3 szigeténél érik utói a normannokat s az itt lefolyt szörnyű csatában Hettel király elesik. A küzdő feleket az éjszaka választja el, melynek folyamán a normannok felszedik horgonyaikat és hazájukba vitorláznak. A hegelingek egyelőre nem tartják tanácsosnak elleneiket saját hazájukban megtámadni, hanem elhatározzák, hogy megvárják, míg az ifjú nemzedék felserdül s akkor boszulják meg Hettel halálát és szabadítják ki Kudrunt és társait fogságukból. Tizenhárom évvel a leányrablás után Herwig és Ortwein, Kudrun öccse, nagy sereggel indulnak a rég tervezett hadjáratra. Kudrunnak, ki e hosszú időt kínszenvedések között töltötte el, de akit még az sem tántorít meg jegyese iránti hűségében, hogy Hartmut király anyja

; Gerlind, aljas cselédi munka végzésére kényszeríti, egy hattyú adja tudtára, hogy hazájából hírnökök közelgőnek, kik megszabadulását fogják jelenteni. Másnap Gerlind királynő Kudrunt és leghívebb társát, Hildeburgot a tengerpartra küldi, hogy ruhát mossanak. Ott állt a két leány a parton s vágyódva nézett a messze tengeren végig: nem jönnek-e szabadítóik? . . .