Református nőnevelő intézet, Pápa, 1901

I. Felavató- és ünnepi beszédek

áldásában részesülhessenek: méltó életfeladat minden családapa részére; de ugyanily gonddal ngyane czélt tartani szem előtt egy életen át a más gyermekeire nézve annak, aki maga a családi élet örömeit nem ismerte: ez már örök emlékezetre méltó. Ezt tette László József, mikor fejedelmi alapítványával felsőbb leánynevelőintézetünket életre hívta. És ezzel ércznél maradandóbb emléket állított magának. Emléket, mit nem porlaszthat el az idő s aminek gondozására sohase kell figyelmeztetni az embereket, mert maga az emlék fogja időhaladtával mindig dúsabban hajtani a sereggé növekedett jótéteményesek szivében ezt a hálát és kegyeletet, ami a nagy jótétemények nyomában idővel mind nagyobb arányokban sarjadzik föl. Időhaladtával ennek az emléknek fénye csak ragyogóbb, alakja csak nagyobb lesz. Nyugodt lehet örökösei felől is, kiket nyomoruságukból kiszabadított. Tisztességes munkában, komoly férfihoz illő takarékossággal szerzett vagyona nem száll nevető örökösökre. Az örökösöknek se első, se második, se harmadik, se negyedik, de számláljunk bár a végtelenig, egyik nemzetségén se lesz soha prédája az elbizakodott gőgnek, a léhaságnak, a fényűzésnek és pazarlásnak, amire pedig hajh, annyi, de annyi bántó példa van az életben. Ennek az örökségnek századok múlva is ugyanaz lesz a tulajdonosa, megmarad a neve, meg az értéke is ! Olyan család örökölte, amelyik nem hal ki soha ! íme igv lett nekünk nagy szükségünkben hatalmas szabaditónk, örömünk, dicsekedésünk: László József. így lett kimúlta után állandó fentartójává egy nagy és örök-ifju családnak. * * * Azonban egy pillanatra se felejtsük, hogy mi emberek magunktól nem vagyunk alkaltnatosak valami jónak csak meggondolására is, hogy alkalmatosak vagyunk: Istentől vagyon. (2. Kor. 111:5.) Az Isten az, aki cselekszi bennünk mind hogy akarjuk, mind hogy véghez is vigyük a jót, az ő ingyen való kegyelméből. (Filip. II: 13.) Az Isten dicsőitette meg magát, különösen az ő bölcseségét és hosszútűrését, e mi nagy jóltevőnkben is. Miként hajdan a nagy szorongattatásokban bírákat támasztott Izraelben : ugy támasztá őt a mi szabaditásunkra. Az TJré a szabadítás és erő. O szentelte meg akaratát, edzette meg kitartását; ő irányította figyelmét a