Református nőnevelő intézet, Pápa, 1901

I. Felavató- és ünnepi beszédek

— 23 — Ily lelkes munkást és szellemi erőt nem nélkülözhetett sokáig a tatai ev. ref. egyházmegye és a dunántúli ev. ref. egyházkerület. Azért, mint a lelkészi pályára menő ifjak egyházmegyei és kerületi vizsgáin czenzori működéssel már korábban is megbizott tudományos férfit, 1858-ban elébb egyházmegyei aljegyző-, majd főjegyzővé s ugyanazon évben egyházkerületi aljegyzővé választotta. Ekkor készítette azon népiskolai tantervet, mely az egyházkerületek egyházmegyéiben, abban az időben még sehol sem levén, a tatai ev. ref. egyházmegyében is legelőször alkalmaztatott, s amely a későbben kidolgozott kerületi népiskolai tanterv és tanrendnek is alapját képezte. Ekkor alakította meg a tatai ref. egyházmegyében s talán országszerte is, a legelső s alapszabályokkal rendezett és ma is fennálló lelkészi és tanitói értekezleteket, melyeknek első s a lelkészinek hosszú éveken át működő rendes, majd ereje fogytával haláláig tiszteletbeli elnöke volt s számára tőkét is teremtett. 1860-ban a tatai ref. egyházmegye esperessé választotta s résztvett a pátens elleni mozgalmakban, Tisza Kálmán, br. Vay Miklós, gróf Degenfeld s több nagynevű oszlopembereink társaságában, mint a dunántúli ev. ref. egyházkerület egyik kiküldöttje. Az esperességről azonban betegeskedése miatt 1804-ben lemondott. Általában a hatvanas években sokat betegeskedett. 1863-ban egyszer oly súlyos beteg volt, hogy ugy látszott, mintha a halál örökre lezárta volna szemeit s környezete már temetéséről s hátrahagyott vagyonáról kezdett intézkedni. O ezt mind hallotta, de szólni nem tudott. Egyszerre beszélőképességét visszanyervén, felült ágyában és igy szólott: „még korán intézkedtetek vagyonom- és temetésemről." Ezen esemény azonban, mintegy isteni intés, felébresztette benne a gondolatot, hogy intézkednie kell vagyonáról. Ekkor irta meg a pozsonyi levél után első végrendeletét, melyet 1899 május 17-ig, mint legutolsó és szinte sajátkezüleg irott végrendeletéig, több izben újabbakkal váltott fel a szerint, amint vagyona szaporodott, vagy újabb közművelődési ezélok és intézmények támadtak és szorultak támogatására. 1874-ben a pápai ref. főiskola gondnokává választatott s mint egyházi gondnok és a főiskolai ügyek vezetője, első volt egyházkerületünk e nagyfontosságú hivatalában, melyet előtte egyedül csak világi egyének viseltek. Ezen hivatalát is a legnagyobb szakképzettséggel és lelkiismeretességgel töltötte be, 1891-ig mint több világi gondnoktársával együtt rendes minőségben működő, ezen