Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiúiskolája, Pápa, 1928
10 Bizony nagy eltérés, nagy különbség van a 48-as és a mostani március 15-e között De nekünk mégis ünnepelnünk kell ezt a napot és talán éppen ezért kell ünnepelnünk március 15-ét. Éppen ezért van szükségünk arra, hogy felidézzük a szabadság- hősök szellemét, Kossuth, Petőfi, Jókai és a többi hősök dicsőséges emlékét. Mert az a 80 év előtti március tizenötödike az egyedüli forrás, amelyből mi, a késő utódok, a világháború összes kínjait átszenvedett és utóbajait viselő elkeseredett nemzedék, merítettünk vigasztalást, erőt, reményt és hitet egy szebb jövőbe, a magyar nemzet igazi, meg nem csonkított, teljes felszabadítására,, Nagy- magyarország feltámadására. Március 15. adja meg nekünk azt a reményt és arra tanít bennünket, hogy nem kell elcsüggednünk és nem szabad kétségbe esnünk. A midrás beszéli, hogy mikor az első ember a földön, Ádám az első napot átélte, rémülve látta az első alkonyatot, remegett, amid >n a nap nyugat felé leszállóit és sötétlő, fekete árnyak borították a látóhatárt és végül este lett. — Ádám sohase látott még estét, éjjelt. Félelem fogta el, rettegett és sírva fakadt és felkiáltott: Mit vétkezhettem én, hogy a Mindenható tönkreteszi a földet és elsötétíti a napvilágot? Vdjehi bajker, de amidőn reggel lett, és másodszor, harmadszor is hajnal lett, Ádám megtudta, hogy a nap nem örökre áldozik le, hanem rövid idő múlva újra fölkel, sugaras pompájának egész ékességével. Tudjátok-e Kedves Híveim, hogy mi a magyar földnek éltető napja, amely sokszor elborult, elhomályosult és leáldozott? Nem egyszer, de fölkelt mindannyiszor! Ez a nap, ez a fényforrás, a magyar szabadság! A magyar nemzetnek hosszú időn át az volt a történelmi sorsa: földre veretni és újra fölkelni óriások erejével, sebesülten bujdosni rengetegben és visszatérni feltámadt győzelemmel az apák honának felszabadítására. Hinni nemzetének történeti elhivatásában és nem adni fel ezt a hitet, még a poklok kapuinak támadásai ellen sem. Virrasztani az éjféli sötétségben és az utolsó órában is szentségesen meggyőződve lenni, hogy virradni mégis csak kell egyszer.
