Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiúiskolája, Pápa, 1925

3

eddig kikerült nagy tanulógárda hálája fogja kái pótolni azokért a nagy áldozatokért, amelyeket mindenkor iskolájáért hozott és ezentúl is hozni fog. *

Az 1925— 1926. iskolaévre a beiratásokat 1925. julius 1., 2.,

3. napján, a javító, felvételi és tantervkülönbözeti vizsgálatokat augusztus 31-én tartottuk meg. Pótbeirást szeptember 1. és 2. napján tartottunk. A most befejezett iskolaévre beiratkozott 170 tanuló. Ebből az I. osztályba 41, a II. osztályba 34, a III. osztályba 45, a IV. osztályba 50. Évközben kimaradt 3, az év végén 167 tanuló volt az iskolában.

Az iskolaév ünnepélyes megnyitásával kapcsolatban szept. 2 án szülői értekezletet tartottunk, mely alkalommal az igazgató felhívta a szülőket, hogy legyenek az iskolaév folyamán az iskolai munkában a tanári kar segítőtársaivá a tanulók nevelésében és ellenőrzésében. Felhívta a tanulókat a komoly munkára, ennek nemzetmentő, hazafias céljára, az iskolai rend betartására, majd ismertette a fegyelmi szabályokat, hogy a rendelkezéseket a szülők is megismerjék.

Szeptember 3-án megkezdtük a tanítást, amely jelentéktelenebb megszakításoktól eltekintve rendesen folyt az év végéig.

Hosszú évek óta most történt először, hogy az iskolaév közben a tanáritestületben és ennélfogva az órarendben változás nem történt, ami természetesen az iskola tervszerű munkáját minden tekintetben biztossá és zavartalanná tette.

Dr. Weltner Sándor városunk kiváló tiszti orvosa, aki évek óta nagy eredménnyel tanította iskolánkban az egészségtant, elfoglaltsága miatt nem vállalhatta tovább a tanítást, állandóan az igazgató helyettesítette, de az iskolaév utolsó órájában tartott egyetlen összefoglaló előadásával megmutatta, hogy elmaradása nagy vesztesége az intézetnek.

Az iskola helyiségének és bútorzatának pótlásában, javításában és csinosításában történtek üdvös intézkedések, amelyek a világháború folyamán az iskolának ily irányú fejlesztésének kényszerű elmaradása folytán előállottak és mutatják azt a törekvést, amellyel a tanártestület és a fenntartó hitközség tervszerű munkával a teljessé való kifejlődést célozza.