Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiúiskolája, Pápa, 1923
6 Az izr. hitközség iskolaszékének 1899. augusztus 26-án tartott gyűlése Schor Ármint igazgatóvá nevezi ki, osztályfőnökké pedig Blau Henriket választja meg és a megválasztott igazgatót felkéri, hogy hatáskörében az iskolai beiratások és a szükséges tanerők megnyerése tárgyában tegye meg a kellő lépéseket s mindezekről értesítse kellő időben az iskolaszéket, hogy a többi teendőkre nézve intézkedhessék. Mindezek különös kommentár nélkül is azt igazolják, hogy a pápai izr. hitközség megértette a kor intő szavát és nem késett áldozatot hozni az összes zsidóság ügyének s a nemzet kulturális érdekeinek. Mindenki sürgősnek és fontosnak tartja a polgáriskola létesítését és a megyei kir. tanfelügyelő, Papp Sándor pártolására a minisztérium is csakhamar tudomásul veszi az iskola létesítését, „de a tanév megnyitása a számos szeptemberi ünnep miatt csak október 1-én történhetett meg. A tanév megnyitásának érdekességét nagyban emelte az a körülmény, hogy az uj polgári iskola növendékei is teljes számban felvonultak s igy az az ür, melyet évekig láttunk s az a hiány, melyet évekig tapasztaltunk, pótolva volt.“ Az első 1899. évben csak az I. és II. osztály nyílt meg ösz- szesen 39 tanulóval, de „az a siker, melyet polgári iskolánk az első évben elért, arra indította a hitközséget és az iskolaszéket, hogy az 1900—1901. tanévben megnyissa a Ili. osztályát és ha kellő számú jelentkezés történik a IV. osztályt is.“ De 1900-ban csak a III. osztály nyílt meg és most már 61 tanuló járt a három osztályba. Ez évben a hitközség az elemi iskola épületét a polgári iskolára való tekintettel kiegészíti s a kiegészítő részt úgy rendezi be, hogy az a modern iskola valamennyi követelményének tökéletesen megfeleljen és a munka oly gyorsan haladt előre, hogy a polgári fiúiskola növendékei már a jelen tanév elején elhelyezkedhettek az uj épületben.“ Az 1901/902. iskolaévben megnyílik a IV. osztály is és azóta működik a négy évfolyamú izr. polgári fiúiskola változatlanul. 1906. november 13-án — Írja az azóta szintén örök élet honába távozott Pfeifer Mór kollégánk, amidőn Rótli M. A főrabbi haláláról emlékezik — elveszítettük az iskolánk édes atyját, aki mindig szerető gonddal karolta fel intézetünk minden ügyét. Su-
