Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiúiskolája, Pápa, 1923
25 év története 1899-1924. Visszatekintve a pápai izr. polgári fiúiskola keletkezésének, fejlődésének történetére, az akadályokra, melyeket elhárítani, a kellemetlenségeket, melyekkel megküzdeni kellett és ezekkel szembeállítva a felettes hatóságok elismerését a szülők és tanulók hálaszavait, az intézet javára billen a mérleg. 25 évi munka után rámutathatunk egy nagy sereg nyilvános és magántanulóra, akik a mi iskolánkban nyert ismeretekkel léptek ki az élet küzdelmes iskolájába, ahol derekasan megállották és megállják helyüket. 25 év nem nagy idő a történelem lapjain, de az egyes ember életében, egy uj iskola életében igen nagy idő, mert ezalatt az élet kialakul, kiforr, el is öregedik és az egészségtelen szervezet összeesik, összeomlik, feloszlik. A jó Isten segítségével a mi intézetünk kibírta az első rohamokat, amelyeket kicsinyesség, rosszakarat, a minden uj iránt mutatkozó könnyelmű lenézés kergetett ellenünk, a fiatal intézet megerősödve, erős gyökeret verve áll, szolgálva a köz érdekeit, az igazi emberszeretet céljait, a tudományt, erkölcsöt és vallást a haza és a felekezetközi béke üdvére. Szálljon a hála fohásza a Mindenhatóhoz, aki erőt adott mindezek elérésére! * Középfokú zsidó iskola szükségét már régen érezte a pápai zsidó hitközség. Ezt igazolja az első kísérlet, a nagyhírű Dr. Breuer Salamon, jelenleg Majna-Fankfurtban működő főrabbi kezdeményezésére az 1878. évben létesített pápai zsidó reáliskola, amelyről a mai fiatalabb generáció alig hallott, alig tud valamit. E zsidó reáliskola az 1878/1879. évben egy osztállyal nyílt meg. Tanulóinak száma 47, akik között 1 róni. kath. vallásu. Tanárok: Csemez Antal, Vikár Kálmán és Schor Ármin. A hitközség nem bírta sokáig a „reáltanoda“ költségeit és az iskola egy évi próba után megszűnt. A polgári fiúiskolát 20 évvel utóbb a közszükséglet hozta létre. A pápai zsidó hitközség akkori vezető emberei megérezték és megértették az idő parancsoló szavát és amit akkor elmulasz
