Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiúiskolája, Pápa, 1923
28 zására és kiformálására fordítják a főgondot, hanem az ismeretek elsajátítására. Ezért vau aztán, hogy vannak tanult, képzett, tudós embereink sokkal nagyobb számmal, mint amennyi jól nevelt, művelt, emberséges érzületű és gondolkozásu, vonzó jellemű embereink. Pedig nyilvánvaló, hogy ezekre volna nagyobb szükségünk. Kis József református lelkész. Mint a római kath. tanulók hitoktatója 4 óv óta tanítok a pápai izr. polg. fiúiskolában. Tanítványaim száma több mint felét teszi ki az összlétszámnak; következőleg bőven volt alkalmam biztos Ítéletre szert tennem. Sőt bevallom, hogy éppen tanítványaim érdekében, tekintettel a vallásbeli különbségre fokozott figyelemmmel kisértem az intézeti állapotokat. Tanulmányoztam az intézetet. Tanulmányaim eredményét abba foglalom össze, hogy az intézetnek nemcsak azt van joga megállapítani, hogy immár egy emberöltőn át fejtett ki hazafias és kulturális működést, hanem jogot szerzett ahhoz is, hogy e 25 éves tevékenység eredményeit ünnepelhesse. Meggyőződésem, hogy az elért eredmények kivívásában a lelkiismeretesen végzett munka mellett nagy szerepe volt a tanárikar soha meg nem zavart nem is kollegiális, hauem ennél több: testvéri együtt működésének, amely, párosulva a tantestület minden tagjában megnyilvánuló tanitványszeretettel, biztos záloga az adott helyzet (pl. jobb vagy gyengébb tanulóanyag) legsikeresebb felhasználásának. Ha valaki a tanári hivatás ismertető jegyeit kérdezné tőlem, válaszomat e két szóban foglalnám össze: tantárgy- és tanitványszeretet! De, aki e szerintem helyes meghatározást elfogadja, annak el kell ismernie, hogy a pápai izr. polgári fiúiskola tanárikara hivatásos egyénektől áll. Szerencsés körülmény az intézetre, főleg a tanulókra! Az intézet nemcsak oimóben viseli a vallásos iskola jellegét. Hálás elismeréssel adózom a tanárikar loyalitásának, amellyel engem a katholikus tanulók vallásos meggyőződésének fokozásában és ellenőrzésében mindenkor készségesen támogatott. Négy év alatt egyetlen alkalom sem fordult elő, amikor akár a magam, akár katholikus tanítványaim vallásos önérzete sértve, vagy csak
