Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiúiskolája, Pápa, 1923
12 A városi iskolaszék a tanfelügyelőség felszólítását az izr. hitközség iskolaszékéhez tette át, amelynek alapján utóbbi elhatározta, hogy „polgári fiúiskoláját továbbra is fenntartani és akként fejleszteni akarja, hogy a követelményeknek minden irányban kifogástalanul megfeleljen.“ Az 1922. évben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szólította fel a várost községi ill. állami iskola létesítése iránt. A városi tanács azonban elismerve az izr. polg. fiúiskolának érdemeit, „nem javasolja a képviselőtestületnek egy i'yen tipusu intézet szervezését, különös tekintettel arra is, hogy a város szülötteinek ily irányú szükségletét a Pápán levő izr. polgári fiúiskola, melynek növendékei nagy százalékban keresztény vallásuak, mindenkor ellátta és fedezte, a város pedig azon helyzetben, hogy adófizetőinek túlterhelésével a vidéknek szervezzen iskolát, nincsen.“ A pápai izr. hitközség nehéz körülmények között is nagy áldozatok árán fenntartott polgári fiúiskolája az elismerésen kívül megérdemelte a közönség rokonszenvét és bizalmát. A keresztény tanulók számának nem remélt emelkedése szintén a kiérdemelt bizalom eredménye és az eredetileg osztályonkint 20 növendékre számitó iskola, a lefolyt 25 esztendő alatt kifejtett hazafias és lelkes munka következtében mindjobban magára tereli a polgári társadalom minden rétegének figyelmét. Az 1911-ben 7 osztályú polgári fiúiskolák ügyében megindult országos mozgalom nálunk is meleg pártfogókra talált nemcsak a társadalom különböző rétegeiben, hanem a város intéző köreinél is. Több ujágcikkben felhívtuk a közönség figyelmét a 7 osztályú polg. fiúiskolára, majd a városi tanácshoz fordultunk azon kérelemmel, keresse meg a városi tanács a közoktatásügyi és a földmivelésügyi minisztériumokat, hogy a kisérletképpen felállítandó 7 osztályú gazdasági irányú polgári fiúiskolák egyikét Pápán állítsák föl. A városi tanács Mészáros Károly polgármester, Csoknyay Károly városi főjegyző pártoló előterjesztésére az iskolaügy iránt mély szeretetről tanúskodó felterjesztést intézett az illetékes minisztériumokhoz, ahol Dr. Antal Géza akkori országgyűlési képviselőnk fáradozása ellenére — „fedezet hiányában egyelőre“ — a kérelmet nem teljesítették.
