Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1914
8 ban lassanként megszokta a közönség a sebesülteket és mivel a drágaság a megélhetést nagyon megnehezítette, a beteglátogatók, kik üres kézzel nem akartak jönni, mindinkább gyérültek és lassanként csaknem teljesen elmaradtak. A tantestületi tagok- lelkesedése azonban nem lohadt le és szabad időnkben ellátogattunk iskolánk betegeihez, akiket vigasztaltunk, bátorítottunk és ügyes-bajos dolgaik elintézésében szívesen támogattunk. A magyar nyelvű betegek szórakoztatására megnyitottuk az ifjúsági könyvtárt és Várhelyi kartárs, könyvtáros hetenkint kétszer, alig győzte a megnövekedett mohó olvasóközönséget kielégíteni. A betegek összesen május 15-ig 1073 könyvet váltottak. Aki elolvasta könyvét, cserélt szomszédjával és a váltás idejére a szobában levő könyveket mind elolvasták. Az idegen nyelvű sebesültek közül legjobban elláthattuk olvasmánnyal a németeket, mert német újságokat, könyveket kölcsön és ajándék útján könnyen tudtunk szerezni. A horvát, román, cseh és lengyel nyelvű legénységnek nem tudtunk olvasnivalót adni, nem is tudtuk magunkat velük megértetni. De hogy mégse érezzék annyira az idegen hely hidegségét, a különböző nyelvű lapok újságkiadóihoz fordultunk, hogy egy-egy ingyen példány megküldésével enyhítsék a magyar vidékre vetődött sebesültek bánatát. A betegek között akadt néhány analfabéta is; a munkára szokott férfiak fájdalmát tetézte az unalom, ezért buzdítottuk őket az irás-olvasás megtanulására. Móra Mihály tanítónövendék, Szőts Béla iskolánkban fekvő kézdivásárhelyi sebesült tanító és Várhelyi Izsó kollegánk készséggel vállalkoztak az analfabéták tanítására, akik közül néhány teljesen megtanult írni-olvasni tőlük. Akadt köztük olyan is, aki néhány hét múlva sajátkezüleg írta leveleit feleségéhez és a belső öröm, amit a szegény ember érzett, le nem írható. Többen közülük felsőbb parancsra eltávoztak tőlünk és félben hagyták tanulásukat, de ezek is elvitték magukkal az irás- olvasás szeretetét. Rajtuk áll, hogy a megkezdett munkát valamikor otthonukban sikeresen befejezzék. Voltak sebesültjeink között művelt, intelligens emberek is. Ezeket a tanári könyvtárból láttuk el olvasmányokkal. Örültünk, ha bármelyik sebesültnek szolgálatot tehettünk és mindannyian sokszoros jutalmunkat abban láttuk, hogy betegeink lassanként talpraállottak, beesett, halvány arcuk szint kapott, egészségük helyreállott és nálunk jól érezték magukat. Az iskolánkban fekvő sebesült és beteg katonákról rendes
