Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1913

21

(Rózsavölgyi és Társa Budapest 1912) szintén teljesen közönyösnek tartja »vájjon a három legelterjedtebb hangjelölés közül, melyiket használjuk.« Ennek természetes következménye az a jámbor óhajtása »vajha minden elemi iskolában el tudnának jutni az énektanítók addig a fokig, hogy tanítványaik p. o. g-mollban olvasni tudjanak.« (80. I.)

Ezért ismételten hangoztatom, hogy az abszolút módszerrel a modern énekoktatás csak jámbor óhajtás fog maradni. Még a tanítóképzőkben sem élhetnek el ezzel megfelelő eredményt és ha az életbe kilépnek a tanítók, csak akkor boldogulnak a hangjegy után való énektanítással, ha nagy rábeszélés után ráadják magukat a relativ szolmizáló módszerre és miután ennek segítségével elsősorban önmaguk megbízható énekesekké váltak, látják be a módszer kiválóságát és lesznek e módszer lelkes hívei, mint jómagam, aki most is bánom azt a sok haszontalan fáradságot és kárba veszett időt, amelyet az abszolút módszerre céltalanul fordítottam.

A szolmizáló módszer nem száraz kótatanulás, nem fárasztó előéneklés, nem unalmas ismétlés, hanem állandóan munkára serkentő, tanítónak, tanulónak 'élvezetet nyújtó, kellemes foglalkozás, amely minden órában megoldott feladatokkal édesíti meg munkánkat.

Nem kell e módszernél nagy énektechnikai és elméleti tudás, sem nagy jártasság a hegedű, zongora vagy harmonium játékban és ott is kitűnő eredményt lehet vele elérni, ahol a tanítónak semmiféle hangszer nem áll rendelkezésére. A tanítás majdnem mindig egyéni, de azért az egész osztályt lefoglaló, mert mindenki önkéntelenül gyakorolja az ellenőrzést a felelő tanulóval szemben.

De kiválósága akkor igazolódik be legfényesebben, amidőn több szólamú énekek előadásáról van szó.

Az abszolút módszerrel csak a »Drill«, a »beverklizés« után tudunk valamire menni, az énekesek biztos hangtalálásukkal nem járulnak hozzá a sikerhez és rendesen akkor hagyja cserben az énekest minden tudománya, amidőn az előadásra kerül a sor.

A szolmizáló módszer biztos alapot ad az énekesnek, melytől alig tud eltérni és minél tovább megyünk, minél magasabb fokon, magasabb osztályban tanítunk, annál több élvezetet, annál kellemesebb szórakoztató munkát, annál több új felfedezést nyújt a tanulóknak, mely végre abban csúcsosodik ki, hogy a tanuló a saját erejéből a hallott éneket le tudja jegyezni és hangjának megfelelő hangnemben tudja áttenni, átírni. Hogy erre a művelt