Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1913
13 tok megtelelni, amidőn e helyen ezt a módszert részletesebben ismertetem. Megtanítjuk a C-dur skálát így: C=dó, D=re, E=mi, F=fa (fu), G=szol, A la, H =szi. Természetesen lassan haladunk egyik hang- tói a másikig, úgy, hogy a különböző hangokat egymásután bár- milyen sorrendben eltaláltassuk. Heti egy órai tanítás mellett is, félév alatt, ha nem túlságosan népes az osztály, ennyit a közép és polgári iskola első osztályában el lehet érni. Á hangok emelkedé- sének feltüntetésére kezdetben alkalmas a hangok neveit létrasze- rüen, a haladás szerint egymás fölé írni és mellettük jelezni a hangsor számát a táblán, hogy a tanulásnál a szem is támogassa a fület, mert hiszen pszichológiai tény, hogy minél több érzékszerv támogatja az új képzetet, annál gyorsabb és mélyebb felfogása várható. Fölösleges talán említenem, de mégis megteszem, hogy a begyakorolt intervallokat fel kell használni dalok betanítására, hogy a tanulók az éneklés célját, hasznát maguk is belássák, amivel nagyon emeljük a tanulók énektanulási kedvét. Ha a kemény C skálát minden változatban begyakoroltuk, a tanítványok hangterjedelmének megfelelően lefelé g-szolig, föl- felé e-mi, vagy f-fáig haladunk és a tanultakat minden elképzelhető sorrendben begyakoroltatjuk. Ha ezt megtettük, olyan készséget adtunk tanítványainknak, hogy ennek okszerű fölhasználásával minden hangnemben tudnak énekelni. Minden kemény hangnem- ben ugyanis a 3—4 és 7—8. hang között kis másod (fél), a többi között pedig nagy másod hangtávolság van. Mig az abszolút módszer alkalmazása mellett minden skálában más-más nevet kell adnunk az alaphangtól második, harmadik stb. hangnak, addig ezen mód- szer valamennyi hangnemben az első hangot do, a másodikat re,
