Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1911

itt lobogó lelkesedéssel, példás kötelességtudással, ritka szak- képzettséggel az iskolában, odaadó önzetlenséggel a hitközség intézményeinél, buzgósággal a társadalmi és városi kérdésekben. Nincs egyetlen fontos ügy az izr. hitközségnél, hogy tanácsát ki ne kérnék; ha mindenki zavarban van, ő kivezető utat mutat. Az egykoron kétfelészakadt izr. hitközségnek egyesítésén nagy tapintattal működik közre. Érdemeiért az orth. izr. hitközség tiszteletbeli hitközségi taggá választotta. Városi és országos választásoknál fáradhatatlan pártjának ügye mellett, de önmagára sohase gondol. Mindig más valakit akar a képviselőtestületbe juttatni, saját érdemeit sohase látja, de vagy tiz évvel ezelőtt a túlnyomóan keresztény lakosságú III. kerület mégis megválasztja. Az izr. polgári fiúiskolának alapjait rakja le 13 évvel ezelőtt, hogy a zsidó fiuk még négy évig maradhassanak zsidó vezetés, zsidó tanítók keze alatt. Az iskola rövidesen oly jó hírnévre tett szert, hogy nemsokára tanulóinak 40 %-a. más vallásu. Különösen a tanítók gyermekeit pártolja itt is és szívből örül, ha tanítók gyermekei szorgalmasak. Kartársait végtelenül szereti. Oktatja és neveli az ifjabbakat, büszke csak akkor, ha kartársainak sikere van és ő ehhez valamivel hozzájárulhat. Szünet nélkül tanított életében. Kevés szabad idejében szegény leányokat tanított könyvelésre és kereskedelmi ismeretekre — díjtalanul és boldog volt, ha állást szerezhetett nekik. Mestere volt a könyvelés tudományának, sokszor szerepelt mint szakértő és mindenki elismerte nagy tudását és bő tapasztalatait. Családi élete példás; feleségét, az áldott lelkű asszonyt rajongásig szerette, gyermekeire és unokáira áldozza mindenét. Midőn két évvel ezelőtt feleségét elragadta mellőle a halál, gyenge teste erősen megrokkant. Március közepén váratlanul asztmarohamot kapott; kezdetben múló bajnak tartjuk, fájdalom, csalódtunk. Újabb roham után jobboldali hüdés éri és elveszti beszélöképességét. így fekszik ép elmével 6 hétig tehetetlenül és gyengülő balkezével irogál látogató kartársainak egy-két betűt, melyből kitalálgatják gondolatait, mert figyelmét még most se kerüli el semmi. Az izr. hitközség a nagy beteget azzal nyugtatja meg, hogy az egyik nyugalomba vonuló tanítónőnek helyébe özvegyen maradt leányát választja meg. Néhány napig még integet fáradt balkezével, még kérdezni látszik okos szemével, május 9-én ebéd után hátrahanyatlott feje és csendesen elaludt örökre.

— 5 —