Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1911

— 39 —

nőnevelés terén kifejteti, végre ritka emberszeretete, melyet a jótékonyság gyakorlásával szolgált, felment bennünket a szokásos dicsérő szavak elmondása alól. Büszkesége volt iskolánknak; egyéniség, aki belevéste gondolkodásának nemességét, erkölcsi fenségét és tisztaságát tanítványainak ezreibe, tiszta szívvel és szent meggyőződéssel szolgálta hazánk és hitfelekezetünk igaz ügyét.

Mély hálával szivünkben. adjuk ki ezen bizonyítványt most, midőn hosszú és önzetlen fáradozás, lelkes buzgóság, és odaadó munka után a valóban megérdemelt nyugalomba óhajt visszavonulni.

Egész hitközségünk, sőt az egész város elismerése és jó kívánságai mellett távozik iskolánkból, melyet otthonának tekintett egész működése alatt.“

Kívánjuk, hogy a megérdemelt pihenést még igen sokáig élvezhesse és azon reménynek adunk kifejezést, hogy Rosenthalné csak a tanítástól vonult vissza, de társadalmi és jótékonysági munkásságát továbbra is folytatni fogja városunkban.

Megható ünneplés tárgya volt utolsó záróvizsgálatán a mi szeretett kartársnőnk a hitközség és a hálás szülők részéről. A ■vizsgálat után Dr. Steiner József iskolaszéki elnök meleg szavakkal adott kifejezést elismerésének. Szomorúság vesz erőt rajta — úgymond — mert olyan tanító hagyja el az iskolát, akire büszke volt a hitközség, mert nemcsak az előirt anyagot tanította el lelkiismeretesen, hanem megtanította a gyermekeket gondolkodni, amire az életben nagy szükségük lesz. De örül is egyszersmind, mert friss egészségben látja távozni, hogy becsületesen teljesített munka után l élvezhesse nyugalmát, amihez az iskolaszék és saját neveben is hoszu életet és állandó egészséget kíván.

Azután előlépett 3 kis leány és remegő kezekkel nyújtották át egyszerű ajándékukat, egy rózsával telt ezüst kosárkát és az osztály arcképét és könnybelábbadt szemekkel mondottak búcsút a szeretett Rosenthal néninek, akit nem fognak elfelejteni soha, de soha. Rosenthalné alig tudott válaszolni az apróságoknak, akiknek saját arcképét osztogatta ezen aláírással: „Emlékül tanítványomnak a szigorú Rosenthál néni." A vizsgálat után való szombaton lakásán kereste fel az egész tantestület a nyugalomba vonuló kollegát és „kifejezte üdvözletét és jó kívánságait.