Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1910
5 II. A polgári iskola eredetileg ezt a célt szolgálta. El akarta terelni a tudományos pályáról azokat, kik a tudományos pályák iránt nem éreznek ugyan hajlandóságokat magukban, de azért mégis részesedni akarnak az általános műveltség áldásaiban. A hatosztályos polgári iskolára gondolok, mely már a múlté. A múlté annyiban, hogy ma már úgyszólván az utolsó 1-2 bölény várja a pedagógia őserdejében életuntsággal a megváltó halált, a többi hatosztályos polgári iskolák már csak a papiroson élnek s ez az élet is rémségesen sivár és kietlen. Mi az oka ennek? S vájjon a halálnak, vagy mondjuk a tengődósnek ez a képe nem inti-e mérsékletre azokat, akik azt hiszik, hogy a letarolt mezőkön uj élet kezdődhetik, uj, erőteljes élet? Többször kifejtettem már ezen a helyen, hogy a mi közönségünk igen helytelenül fogja fel mindenkor a polgári iskola hivatását. Nem a gimnázium és reáliskola levezető csatornájának tekintette, hanem felvezető csatornájának. Ide menekültek a gimnázium és reáliskola bukottjai, a polgári iskolában való időzést, nem is mondom, „tanulást“ számkivetésnek tartották s ha valami protekció újra megnyitotta előttük a gimnázium vagy reáliskola kapuját, az emigráns hálátlanul hátat fordított a menedékhelynek. A polgári iskolának csak gúnjr és lekicsinylés jutott osztályrészül. Nem lehet tagadni azt sem, hogy ezt a lekicsinylést némileg a polgári iskolai rendtartás enyhe, sokszor túlságosan enyhe rendelkezései is előidézték. A minősítési törvény olyan változásai, melyek a polgári iskola hatodik osztályát végzett tanuló előtt igen sok pályát egyszerre elzártak, szintén csak a polgári iskola visszafejlődésére vezettek. Nem volt hasznára a polgári iskolának az a sok pedagógiai lehetetlenség sem, melyeknek a polgári iskolai tanterv valósággal melegágya s amelyekre ezen a helyen ugyancsak elég gyakran világítottunk rá. Nem frázis az, hogy a polgári iskola a hazai közoktatásügynek valósággal mostoha gyermeke, még pedig olyan mostoha gyermeke, akinek ha nem is épen szívtelen, de mindenesetre gondatlan, vagy legalább is szórakozott és részrehajló a mostoha anyja. A gimnáziumra és reáliskolára eddig csak a nagyközönség panaszkodott, a polgári iskolát még csak panaszra sem méltatta, a hazai közoktatásügynek ez a mostoha gyermeke csak önmaga panaszkodott anélkül, hogy
