Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1909
— 12 — legtöbb eleme már benne van a jó tanítás munkájában. S ez a .hittanra épúgy vonatkozik mint a többi tárgyakra. Már a gyermekek állandó foglalkoztatásában, figyelmük lekötésében van valami, a mi az erkölcsökre jótékonyan hat. Megkíméli őket az unatkozástól s a fegyelmetlenségtől, az iskolás gyermeknek ettől a két veszedelmes betegségétől, melynek a fantáziáját igen rossz, igen görbe utakra csalják. Nem szükséges magát a tananyagot mesterségesen úgy összeválogatni, hogy az az erkölcsökre hasson, mert fő a tanítás munkája. Aki jól tanít, az jól is nevel s a számtan tanítója, ha nem is emlegeti az Eget, ha nem is hajtogatja az Isten, önmagunk és felebarátaink iránt való kötelességeket, ha jól tanít, ezekre a kötelességekre is jobban megtanítja a gyermekeket, mint az a hitoktató, aki folyton ezekről a kötelességekről beszól, de rosszul tanit. Becsületes józanság legyen az iskola ideálja s ennek az ideálnak kell a valláserkölcsi nevelés előtt is lebegnie. A tekintély elvének tisztelete ne törjön le minden szabadságot, mert az ilyen állapot csak olyan veszedelmes, mint az az anarkía, melyet minden tekintély felrúgása idéz elő. Az álszenteskedő s a vallásnak durva frivolitással hátat fordító ember között lényegileg nincs különbség. S a lényeg, a mag a fő, a buroknál csak arra üg 3reljünk, hogy elég erős legyen, de össze ne tévesszük valahogy a maggal. Schor Ármin.
