Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1905
Felekezetiség az iskolában. Egy esztendővel ezelőtt ezen a helyen jelent meg a polgári fiúiskoláról összegyűjtött széljegyzeteim első sorozata. Most folytathatnám, mert bizony alig van intézményünk, melyről annyit lehetne beszélni s melyről a hivatott tényezők annyiszor feledkeztek volna meg, mint a polgári fiúiskoláról. De elhagyom egyelőre a széljegyzeteket, az emberben ugyanis mindig él a jó reménység, hogy amiről olyan igen sokáig hallgatnak, egyszer mégis csak megemlékeznek, ha megsokalják a nagy hallgatást. Más kérdésről szólok, amelyhez napjainkban ifjú fejjel is bőséges tapasztalatokat lehet szerezni. Paedagogiai szempontból rendkívül fontos ez a kérdés, különösen érdemes arra, hogy a szülök komolyan fontolóra vegyék. Megvallom, hogy iskolai értesítőben nem. igen feszegették ezt a kérdést, pedig bizony odavaló. Hány anya ontott keserves könnyeket, hány atyának szorult ökölbe a keze, mivel az iskolában a felekezetiség kérdése dühöngött? Hány tanulót űzött el ez a kór az iskolából, hánj'- nak múlt el miatta a tudásszomja kielégítetlenül? Hány tanuló lelkét mételyezte meg ez a ragadós betegség? Ezek a kérdések mind a paedagogia körébe tartoznak. A gyakorlati paedagogia mélyéről valók. Az iskolai értesítőben kell reámutatni arra a féregre, mely beveszi magát az iskola életébe és elpusztítja az iskola életének legnemesebb szerveit. Bizony kényes kérdés a felekezetiség kérdése. Sokaknak kellemetlen, talán mindenkinek az. S én alighanem darázsfészekbe nyúlok. Valami különös íze van ennek a kérdésnek, olyan, amilyen csak a méreg íze lehet. De sajátságos, manapság, mikor a szabadelvüség hirdetése igazán 1*
