Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1904
Összegyűjtött széljegyzetek a polgári fiúiskoláról. (ELSŐ SOROZAT.) Paedagogiai irodalmunk ijesztő mértékben növekedik. Különösen a szürke. Az, amely erőnek erejével szürke akar lenni. Mintha ezen a téren a szürkeség egyenlő volna a komolysággal. Tanitógyüléseken, szaklapokban a paedagogiai értekezéseknek se szere, se száma. Csak az iskola gyarapodik végtelenül lassan értékben, erőben. Bár inkább ne születnék a szép Íróasztalok mellett annyi halva született paedagogiai rendszer! Bár inkább ne volna paedagogiai irodalmunk annyira „tudományos“ irodalom ! Bár inkább űznék el a tudományos paedagogiai irodalom teréről azokat, akik ennek segítségével akarnak sokkal jobban feltűnni, felemelkedni, mint kitűnni, kiemelkedni! Azok az úgynevezett laikusok bizony a körmünkre koppantanak, hogy — paedagogiai szaktudomány ide, paedagogiai szaktudomány oda — növendékeinkre minduntalan rájuk pirít a gyakorlati élet. Az ultramodern szinműirodalmat egyik kiváló magyar kritikusunk (ha jól tudom, Keszler József) elnevezte „Kodak- irodalom^-nak, mivel mindent megakar rögzíteni a színpadon, ami az életben eléje kerül. Hát ón nem restelem kimondani, hogy a paedagogiai irodalom egy nagy részének ilyen „Kodak- irodalomu-nak kellene lennie s ennek a „Kodak-irodalom“-nak alapján, mely az életét tükrözné s nem az Íróasztal világát, telepíthetnék az erre igazán, minden tekintetben hivatott férfiak a tudományos paedagogiai irodalmat. Ez két óriási kárt szüntetne meg: kiirtaná a paedagogiai irodalom teréről azt a rút tudományos pózt, melyet annyi kontár erőltet magára és lehetővé tenné, hogy az igy származó, igazan tudományos értékű müveket szívesen megismerné talán a 'nagyközönség is és nagyobb 1*
