Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1904
— 20 — Milyen érzések fakadnak egy nemzet, egy felekezet lelkében, mikor egy évezredes álom egyszerre valóságra változik? A legelső érzés a feledés érzése volt. Feledte a zsidó minden szenvedését, feledte a zsidó évezredeknek minden gyötrelmét, kínját. Örvendett azzal az örömmel, melyre évezredek óta készült. Ki gondolt földi kincsekre? A lelkeket, a zsidó lelkeket egy gondolat hatotta át: feltámadott magyar földön a szellem hatalma, álljunk egész lelkűnkkel, egész szivünkkel, minden tehetségünkkel ennek a szent hatalomnak a szolgálatába. Talán nem tört ki hangosan ez az öröm, de hogy ott élt a szivekben, azt bebizonyította a közel jövő. — A durva erőszak is megfeszítette minden erejét. Az absolutismus sötét hatalmai összeesküdtek a magyar ellen. Megindult a magyar szív, de nemcsak a magyar, hanem annak a nemzetnek, annak a felekezetnek minden tagjában is megmozdult a szív, mely már akkor évezredek óta remélte a szellem diadalát. A zsidó papok, ga'.ambősz aggastyánok, az önzetlen igazság megtestesült ideáljai harcra szólították a zsidót, szemökben fiatalos tűz villogott, szivüket ifjúi hév dobogtatta meg és lelkesülten hangzott ajkukról a buzdító szózat: „Zsidó testvéreink, előre, igaz magyarként vívjuk ki a magyarral a szellem hatalmának teljes diadalát.“ És ennek a szent küzdelemnek megszentelő tűzében testvérévé fogadta a zsidót a magyar s az igaz magyar s az igaz zsidó lelkében örökké él a testvérré fogadásnak ez a magasztos képe. Elhomályosíthatja a romboló tűz füstje időnként ezt a képet, de a füstfelhő végtére eloszlik s a kép csak otyan szépen, olyan dicsőn ragyog, mint akkor, midőn az Ur angyala tüzes vonásokkal örökítette meg azok lelkében, kik szerető testvérekké váltak. Március 15-ike szent ünnepe minden igaz zsidó léleknek, olyan ünnepe ínelyen szent áhítattal tölti el az emlékezés. III. Kedves Tanulóifjúság ! Először hirdetem e helyről 1848. március 15-ikének dicsőségét. Ha tapasztalatokban nem gazdag is a lelkem, de gazdag az érted és benned a hazáért való szeretetben. S midőn ma először buzdítalak benneteket ennek az édes magyar hazánknak a szeretetére, minduntalan egy magyar költő szavai csengenek fülembe, egy magyar költő keserves panaszát visszhangozza lelkem: „Hívatlanul is megjősz minden évben, Szép március, bilincsoldó tavasz! De azt a régi márciust nem érzem; A naptár mond csak annak, nem vagy az; A hit kidőlt, a szívnek semmi láng’ja; Fásultan él a kor s eszmétlenül, Múlton mereng a költő és dalába Villám, haragvó mélabú vegyül.
