Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1902
21 szolgálni —liánom csak annak az általános benyomásnak akarunk kifejezést adni, a melyet ránk a polgári iskola tankönyvirodalma gyakorolt. Meglehet, hogy a bírálók egynémely ikét különben dicsérendő s méltánylandó Humanismus vezeti, de nem új keletű dolog, hogy az irodalom teréről az irók iránt ilyen értelemben vett humanismust örökre száműzni kell. Mert, hogy ennek a humanismusnak milyen fanyar gyümölcsei teremnek, arra nézve csak egy példával akarok szolgálni. Ér-e valamit ez a humanismus akkor, ha olyan növendékünk akad, a ki a nyomtatott betűt nem tartja szentirásnak, a ki a maga kis látókörén bellii is észreveszi a tankönyviró tévedését. sokszor igen súlyos tévedését? És nem eshetik meg, nem eshetik-e meg a legkönnyebben, hogy az ilyen növendék éppen a szerző növendéke? Nagyon hangsúlyozom, hogy a tankönyvirodalom terén szüntessük meg akár túlságosan szigorú mérték alkalmazásával a túltengést, mert ily módon az oktatásink igen fontos eszközét igyekezünk tökéletessé tenni. Avval végezzük, a mivel kezdtük: tisztán a polgári iskola érdeke vezérelt bennünket. Ha tévedtem, ha az általam szomorúnak rajzolt körülmények nem ilyen szomorúak, annak csak ón örülök majd legjobban s ha őszinte szavam csak némileg hozzájárul a viszonyok javulásához, dicsvágyam ki leszen elégítve. Az a fődolog, hogy mindenütt világosság támadjon s ennek a világosságnak csak az iskola s igy közvetve a nemzet lássa hasznát. Úgy legyen!
