Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1901
R M anapság nemcsak filozófusok, hanem filozo- I Ír I falók is keresik azt a törvényszerűséget, J mely bizonyosan benne van az emberiség történetében, de sok tekintetben csak homályosan látható, lleszélnek valami hullámzásíéléről: az ide- alismus és realismus úgy következnek egymásra, mint a hullámhegy és hullámvölgy. Példákkal is illusztrálják ezt az elméletet, de úgy látszik, hogy éppen ez az elmélet hibája. Ha példákat említünk, ha már példákkal igazoljuk valamely elmélet létjogosultságát, említsünk meg minden lehetséges példát, mert csak így juthatunk el a valószínűségnek arra a fokára, melytől már igazán nincs messze a teljes valóság. Nem lehet czélunk, hogy erre az elméletre végleges kritikát mondjunk, hiszen az erre hivatottak úgy is megteszik; de hogy miért szóltunk róla, annak a következőkben bőségesen okát adjuk. A jelzett elmélet megalapítója sajátszerü módon definiálja az idealismus és realismus fogalmát, de mivel megmondja, hogy mit értenek ő és hívei ide- alismuson és realismuson, megérthetjük és követhetjük az egész okoskodás menetét. Legújabb munkájában (Bodnár Zsigmond. Eszméleteink. Budapest, 1902) is elmondja tana emez alapvető fogalmainak magyarázatát és szerinte addig, mig a hullámvölgy tart, „a mindenségben növekszik az isteni, az egyházban a papi, az államban a fejedelmi befolyás ......,
