Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1900
10 kében a nemesért és jóért való lelkesedés csiráit. Megkell ismernie a gyermeknek a zsidóság múltját, hogy megértse, megbecsülje a jelent. Ezen a téren még mindig sok a tenni való s ha okulunk a tapasztalatokból, belátjuk, hogy áldozatoktól visszariadnunk nem szabad. A zsidóság vitális érdekéről van szó. a zsidóság nem teheti ölébe kezét. A mulasztások könnyen megtörténnek, de végtelenül nehéz a mulasztások helyrepótolása. Ismételjük, hogy a zsidóságnak két eszköze van hivatása teljesítésére: az iskola és a templom s evvel a két eszközzel a vallásos szellemben való nevelésre törekedjünk, mert csak akkor telelünk meg kettős és nehéz hivatásunknak, ha az ősök örökségét teljesen épen és sértetlenül hagyjuk az utódokra. Azt természetesen nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hogy a hazafias nevelésnek a vallásos neveléssel párhuzamosan és vállvetve kell haladnia, mert a zsidónak nem szabad felednie ezt a szent igét, mely neki szól csupán s melyet annak idején a babiloni száműzött zsidókhoz intéztek az Er prófétái; „Telepedjetek le itten, szerezzetek házakat, polgári állást, mozdítsátok (>lő jólétét ez országnak, könyörögjetek érte az Istenhez, „csak az ő boldogságában leljétek saját boldogságtokat.“ II. Az előző fejezetben egész általánosságban körvonalaztuk azokat a szempontokat, melyek egy zsidó felekezeti iskolánál figyelembe veendők s talán nem lesz érdektelen, ha most azt a szinte önkénytelenül felvetődő kérdést tisztázzuk, hogy a hozzánk legközelebb álló pápai izr. hitközség mennyiben respektálja az említett szempontokat a saját hatáskörében.
