Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1914
32 Rövidebb-hosszabb időközökben a szabadságoltak is egymásután behívattak. Szentgyörgyi Sándor, ki már akkor átlépte a 42. életévét, másodízben is hazabocsáttatott, ellenben Pados Antal, Zsilavy Sándor és Tauber Géza beosztást nyertek és azóta is ott vannak a katonai szolgálatban. Időközben új népfelkelői szemle rendeltetett el s azon Kecs kés Lajos, elemi iskolai tanító és Grátzer János igazgató-tanitó is fegyveres szolgálatra alkalmasaknak találtattak. Felmentésük iránt beadott kérvényük csak részben járt eredménnyel, mert Grátzer János ugyan ideiglenesen felmentetett, de Kecskés Lajosnak 1915. január 15.-én be kellett vonulnia. Ezek szerint a tanév elejétől 4, közepétől pedig 5 tanerő teljesített katonai szolgálatot. Bár elvitázhatatlan, hogy ők hozták meg a legnagyobb áldozatot, az itthonmaradottakra is nagyobb terhet róttak a mozgósítás következményei. Az osztályok, melyek tanító nélkül maradtak, nem maradhattak oktatás nélkül. Az osztályösszevonások következtében az egyes tanerők növendékeinek száma csaknem kétszeresére emelkedett, ami, hogy óriási munkatöbbletet is jelent, ki vonná kétségbe ? De szívesen tették, minden zokszó nélkül, s ez az, amiért állíthatjuk’, hogy nemcsak a fegyver alatt álló, hanem az itthon maradt tantestület is a szó szoros értelmében végigküzdötte a háborús tanévet. A méltányosság szempontjából előtérbe kell tolnunk a tantestület kötelékébe tartozó papságot és irgalmas nővéreket akkor, mikor a tanerőknek a háború okozta nehézségekkel szemben tanúsított önfeláldozó s a normálisnál sokkal fokozottabb működését írjuk le. Legkevésbé sem óhajtjuk ezzel a tényleges katonai szolgálatban levők elsőbbségét elvitatni, sőt róluk, mint akik életüket, vagy legalább is egészségüket és szabadságukat tették kockára, épp azért első sorban emlékeztünk meg. Viszont azonban kétségbevonhatlan érdemeket gyűjtöttek az itthonmaradottak közül azok, kik állásuk és nemük folytán nem a harc sik mezején, hanem a békés iskola s a templom falai között szolgálták a haza szent ügyét. A papság, nevezetesen Kriszt Jenő esperes, a hitoktatók és káplánok munkaköre erősen kitágult. A pápai papság, mint azt Grosz József cs. és k. tábori főpap egy hivatalos látogatása alkalmával hálásan elismerte, állandóan rendelkezésére áll hadbavonuló vitézeink s kórházainkban üdülő harcosaink számára és csak az
