Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1914

Hitközségünk iskolaszéke.

Mielőtt a pápai r. k. hitközség iskolaszékének jelenlegi tagjait felsoroljuk, alábbiakban egy kis történeti összefoglalást közlünk.

Bátran feltehetjük, hogy a pápai r. k. hitközségi iskolák keletkezésük, tehát a legrégibb idők óta (leszámítva a reformáció idejében történt s jelen Értesítő »Iskoláink története« c fejezetében feljegyzett változást) a pápai r. k. plébánia fenhatósága alatt állottak, talán még akkor is, amikor különösen II. József idejében az államhatalom, vagy maga a város akarta magához ragadni a felügyeletet.

Ezek szerint nem is jelenthetett nagy változást az 1868. évi népoktatási törvény értelmében megalakult r. k. iskolaszék szervezése, még kevésbé az, hogy a pápai r. k. hitközség 1875-ben autonómiát kapott, melynek szabályai alapján 20 tagú u. n. isk.- tanácsot alakítottak, mert az sem volt más, mint iskolaszék, ameny- nyiben célja és hivatása a nevelésügy vezetése és előmozdítása volt. Hatásköre a mai iskolaszék hatáskörétől csak annyiban különbözött, hogy pl. tanitóválasztások alkalmával, ha rendszeresített tanítói állásokról volt szó, jelölési joga volt csak, magát a választást az önkormányzati testület, az u. n. 100-as bizottság maga végezte el. Segédtanítókat »felfogadni« és »elbocsátani« azonban az iskolaszék jogkörébe tartozott.

Mikor az autonómia megszűnt, helyesebben felfüggesztetett, (1900. március) a hitközségnek, tehát az iskolaszéknek is minden vonatkozású ügyvezetésére az akkor fennálló iskolaszék lett felhatalmazva, s ily minőségében 1900. április 9.-én tartotta első ülését. Talán nem lesz érdektelen, ha ezen iskolaszék tagjainak névsorát itt közreadjuk, mert különben is méltók a tagok a megörökítésre; hiszen az időben, abban a felforditott világban úgy egyenkint, mint együttesen — a bizalmatlanság és népszerűtlenség révén, mellyel a hitközségi tagok nagyobb része viseltetett irántuk — sokat kellett türniök. Gróf Esterházy Móric f, Kriszt Jenő, Sült József, Heinrich Gyula f, Luka Károly f, Varga József f,