Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1913
7 tartunk, mint amire képesek vagyunk. Tehát a szülő a gyermeke előtt a tanítójáról mindig csak a tisztelet hangján szóljon, mert különben gyermeke gőgös, engedetlen és elbizakodott lesz. Végül ápoljuk gyermekeink szivében a vallásosság magasztos érzelmeit, mert a léleknek az élet zajos forgatagában igen sokszor csak a vallásosság, az igaz Istenben való erős hit ad erőt a küzdelemre. Ha az Isten iránti szeretet él szivünkben és él gyermekeink lelkében, akkor nem kell félteni a gyermekeinket, hogy a modern, vallástalan eszmék rabjaivá lesznek, mert fel lesznek vértezve azzal a paizszsal, melyről a ferde nevelés nyilai hatástalanul hullanak vissza. Ápoljuk gyermekeink szivében a hazaszeretet szent eszméjét is. Állítsuk lelki szemei elé a szent szabadság dicső és halhatatlan hőseit, tárjuk fel előttük a haza szentségét, véssük szivükbe a király és az alkotmány iránti tiszteletet és szeretet. Tanítsuk meg szeretni a könnyekkel és vérrel öntözött édes hazát, mert áldjon vagy verjen sors keze, itt élned-halnod kell. Ha ezen elvek alapján neveljük gyermekeinket, akkor kötelességtudó, szorgalmas és hasznos tagjai lesznek a társadalomnak. Tehát mutassuk meg nekik a helyes irányt, vezessük gyermekeinket arra az útra, melyen egy eszményi világ nyílik meg a még ifjúnak lelki szemei előtt, hol eléri azt a célt, melyet a család és az iskola tűzött ki maga elé, t. i. oda fog jutni, hol az öröm és boldogság édes érzelmeit nem lógják zavarni a mai kor modern fullánkjai. Ilyen nevelés mellett, mint három fáklya: a hit-, a remény- és a szeretet fénye vezeti gyermekeinket abba az örömbe, abba a boldogságba, melyet a világi gyönyörök után futkosó emberek soha sem fognak látni és sohasem tudnak érezni. Pados Antal, tanító.
