Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1913
4 ságait feledve, végtelenül boldog, ha kis családját örülni látja. A gyermek érzi, hogy a jó szülök minden tette az ő jobb létéért történik, azért szívesen is engedelmeskedik szülőinek. E határtalan szeretet az, mely a gyermeket az anyához láncolja s az apának a legnagyobb tekintélyt kölcsönzi. Tán nincs is gyermek, ki nem az édes anyjához volna legbizalmasabb s nincs gyermek, ki nem az édes apját tartaná a legtökéletesebb embernek. A szülők tehát számoljanak minden tettükkel, minden szavukkal, mert ezekkel a gyermekek kis szivecskéibe ők ültetik el az erények csiráit, sajnos, sokszor a szeretet leple alatt — tehát nem tudatosan -— rossz tulajdonságok magvait is. A gyermek nem születik jónak vagy rossznak. E tulajdonságokat nem örökli, ez mindig a neveléstől függ. Sokan azt tartják, hogy a gyermek e hibákat örökli és így nyilatkoznak: az apa iszákos, kártyás volt, a fia sem lehet más. Ez azonban nem áll, mert akkor igen sok nem dohányzó, nem iszákos és nem kártyás szülőnek nem volna szabad dohányzó, iszákos és kártyás gyermeküknek lenni, pedig van elég. Tehát ez mind kizárólag a neveléstől függ. Hiába tiltom el a gyermeknek, hogy ne igyék, mert az nem jó, mikor magam folyton előtte iszom. Hiába tanítom az imádságra, tisztaságra stb.-re, mikor ezt tőlem sohasem látja. Minden, amit a gyermek előtt teszünk, nevelés, tehát sohase volna szabad a gyermek előtt olyat tenni, amit neki megtiltunk. Ehhez járul azután még az is, hogy a gyermek szívesebben utánozza a rosszat, mint a jót. Azért a szülőnek kötelessége a gyermekben fejlődő rossz tulajdonságokat ideje korán, még csirájában eltojtani s helyette jó tulajdonságokat fejleszteni. A gyermek első hibái az engedetlenség, a nyalánkság és a hazugság. E hibák rendszerint már akkor szoktak jelentkezni, mikor a gyermek még a szülő felügyelete alatt áll s az iskola -— tekintettel a gyermek korára — még nem avatkozhatott be. Ha a szülő azt veszi észre, hogy gyermeke engedetlen, szófogadatlan vagy dacos is már, akkor iparkodjék e hihákat a gyermekből okosan, ügyesen kiirtani. Az első esetekben, mikor ezt észrevesszük, félre minden kérő szóval vagy sírással, egyenesen parancs alakjában adjuk tudtára, ezt, vagy azt meg kell tenni! De mivel ily szigorúan ragaszkodunk parancsunk végrehajtásához, azért, minél kisebb a gyermek, annál ritkábban és mindig csak olyat parancsoljunk, mit a gyermek könnyen, minden megerőltetés nélkül, meg tud tenni. Azután az ilyen kísérletnél, mikor a gyermek engedelmességét akarjuk próbára tenni, az időt is észszerüleg kell
