Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1913

4 ságait feledve, végtelenül boldog, ha kis családját örülni látja. A gyermek érzi, hogy a jó szülök minden tette az ő jobb létéért történik, azért szívesen is engedelmeskedik szülőinek. E határtalan szeretet az, mely a gyermeket az anyához láncolja s az apának a legnagyobb tekintélyt kölcsönzi. Tán nincs is gyermek, ki nem az édes anyjához volna legbizalmasabb s nincs gyermek, ki nem az édes apját tartaná a legtökéletesebb embernek. A szülők tehát számoljanak minden tettükkel, minden szavukkal, mert ezekkel a gyermekek kis szivecskéibe ők ültetik el az erények csiráit, sajnos, sokszor a szeretet leple alatt — tehát nem tudatosan -— rossz tulajdonságok magvait is. A gyermek nem születik jónak vagy rossznak. E tulajdon­ságokat nem örökli, ez mindig a neveléstől függ. Sokan azt tart­ják, hogy a gyermek e hibákat örökli és így nyilatkoznak: az apa iszákos, kártyás volt, a fia sem lehet más. Ez azonban nem áll, mert akkor igen sok nem dohányzó, nem iszákos és nem kártyás szülőnek nem volna szabad dohányzó, iszákos és kártyás gyerme­küknek lenni, pedig van elég. Tehát ez mind kizárólag a nevelés­től függ. Hiába tiltom el a gyermeknek, hogy ne igyék, mert az nem jó, mikor magam folyton előtte iszom. Hiába tanítom az imádságra, tisztaságra stb.-re, mikor ezt tőlem sohasem látja. Min­den, amit a gyermek előtt teszünk, nevelés, tehát sohase volna szabad a gyermek előtt olyat tenni, amit neki megtiltunk. Ehhez járul azután még az is, hogy a gyermek szívesebben utánozza a rosszat, mint a jót. Azért a szülőnek kötelessége a gyermekben fejlődő rossz tulajdonságokat ideje korán, még csirájában eltojtani s helyette jó tulajdonságokat fejleszteni. A gyermek első hibái az engedetlenség, a nyalánkság és a hazugság. E hibák rendszerint már akkor szoktak jelentkezni, mi­kor a gyermek még a szülő felügyelete alatt áll s az iskola -— tekintettel a gyermek korára — még nem avatkozhatott be. Ha a szülő azt veszi észre, hogy gyermeke engedetlen, szófogadatlan vagy dacos is már, akkor iparkodjék e hihákat a gyermekből oko­san, ügyesen kiirtani. Az első esetekben, mikor ezt észrevesszük, félre minden kérő szóval vagy sírással, egyenesen parancs alakjá­ban adjuk tudtára, ezt, vagy azt meg kell tenni! De mivel ily szigorúan ragaszkodunk parancsunk végrehajtásához, azért, minél kisebb a gyermek, annál ritkábban és mindig csak olyat paran­csoljunk, mit a gyermek könnyen, minden megerőltetés nélkül, meg tud tenni. Azután az ilyen kísérletnél, mikor a gyermek en­gedelmességét akarjuk próbára tenni, az időt is észszerüleg kell

Next

/
Thumbnails
Contents