Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1901

J{ pápa jubileuma.

Az Ige testté Ion és a földre szállt, hogy békét és üdvöt hozzon e világnak. Kiárasztá isteni szeretetének melegét, hogy felolvaszsza az emberiség szivét pánczélként övező jégburkot, a szivekbe utat s ott állandó lakot találjon. Kiárasztotta isteni mindentudásának világosságát, hogy a sötét éjben váratlanul feltörő, egetverő lángkéve módjára eloszlassa az ó-szövetség sötétségét, ezt, az emberiség értelmét 4000 éven át sűrű fátyolként takaró ködöt, mely úgy borult az emberiség lelki életére és világára, amint megüli a fellegek páradús ködképződménye a hegyek ormát, melyen hasztalan próbál keresztül törni a napsugár, ereje megtörik a vízgőz sűrűségén és lomha tehetetlenséggel rejti képét a hegyek orma mögé.

Az emberiség már-már belefáradt az Ígért Messiás várásába. Mögötte szomorú múlt állt, sivár, vigasztalan jelen vette körül, mely hánykódó lelkének nem nyújtott vigaszt és megnyugvást; előtte állt ugyan a biztos jövő, mely az isteni Ígéret megrendit- hetetlen bázisán nyugodott, ámde hite gyenge, bizalma és reménye ingatag, lelke kétkedő és testével együtt az érzékiség fertőjébe merülve képtelen volt az isteni Ígéret biztos beteljesülésén megnyugodva várni a messiási kor hasadó hajnalát.

Az ember hontalanul bolyongott földi honában; lábát ezer tövis sebzi vérig, kőbe botlik lépten-nyomon s elbukik a göröngyös, uttalan pályán, melyen igyekszik bár előre törni, ámde nem tudja hová ? Nincs kar, mely felemelje az elesettet, nines kéz, mely irányt mutasson a czéltalanul tévelygőnek, körötte sötétség, előtte feneketlen örvény, mely áldozatára vár, hogy összecsapjon feje felett.

Csak egy kisded nép életére dérit némi fényt az isteni kinyilatkoztatás világa, osak egy kis nép remél és bizik Istenében, kinek keze sok ezer veszélyen keresztül az Ígéret földére vezérelte

1*