Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1901
14 hatalomkörével ellenkezik; hogy midőn a pápa istenadta jogait és hatalmát gyakorolja, összeütközésbe jön az egyes államok jog- és hatalomkörével. Ez a felfogás csak az állam és a pápa jogkörének nem ismeréséből, vagy szándékos félremagyarázásából származhatik. Tekintsük csak a hatalom és jog forrását. Végső elemzésében mindent Istenre kell vissza vezetnünk, vagyis minden hatalom és jog forrása egyedül Isten lehet, legyen az a hatalom akár világi, akár egyházi. A jog és hatalom csakis a feltétlen uralomból, a feltétlen birtoklásból következhetik, olyan birtoklásból, melytől a birtokos semmiféle lény által sem fosztható meg. Ilyen lény pedig csak egy van, maga az Isten. O hatalmának és jogai egy részének gyakorlatát átengedte az embereknek, hogy a törvényes rend ős jólét uralkodjék közöttük, de az Istentől nyert hatalmat csakis az átengedett jog határain belül és az Isten által meghatározott irányban jogosultak gyakorolni. Az ember két alkotó részből álló lény, s e kőt alkotó résznek megfelelően kétféle hatalmat rendelt az Isten, az egyik : a világi, a másik az egyházi. A világi hatalomnak legfőbb képviselője alkotmányos államban az uralkodó; az egyházi hatalom teljessége pedig a pápát illeti. Hogy az uralkodó hatalmát és jogait mikép és ki által gyakorolja, az a hatalom ős jog eredetére semmi befolyással nincs, de a minden hatalom és jog ősforrásának: Istennek rendelkezése folytán az alattvalóknak lelki ügyeire egyáltalán nem terjed ki, hanem csak olyan külső vonatkozású dolgokra, melyeknek czélja az államban, az állam különféle társadalmi osztályaiban a törvényes rendet fentartani, s az emberek jólétét, vagyonbiztonságát, szellemi művelődését, fejlődését, haladását előmozdítani; ennek fejében engedelmességet követelhet. A lélek ügyeibe azonban és mindabba, ami tisztán a lelkiismeret körébe vág, s ami a lelki, — közönségesen úgy mondják, a vallási és erkölcsi életet illeti, az állam beleavatkozási és intézkedési joggal nem bir. Már a régi rómaiak ezt az elvet tartották: De internis non judicat praetor, azaz : a világi hatalom a lelkiismeretnek nem bírája. Erre egészen más hatalmat rendelt a legtökéletesebb törvénynek, a szeretet törvényének megalkotója, az Ur Jézus: az egyházi hatalmat, melyet a világi hatalomtól egészen függetlenné tett, s neki magasztos hivatása teljesítésében teljesen szabad kezet engedett. Ez az Ur
