Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1900

38

jellegűek, egyházi avagy hazafias ünnepélyek — mind egy czélt követnek, mind oda törekednek, hogy a nap jelentősége abból erősen kidomborodjék; az ünnepély sikere arányban áll a műsor összeállításnál követett eljárással.

Első ünnepélyünk, melyet november 17-én, Kriszt Jenő igazgató névünnepének előestéjen rendeztünk, egyike azon családias ünnepeknek volt, melynek minden részében a szeretet átható melege érezhető, hol a lángoló lelkesedés szabad tért nyer s megnyilvánulása oly kedves, oly jóleső. f

Az ünnepély folyamán a polgári iskola teljes énekkara két ez alkalomra irt üdvözlő dalt adott elő következő czimmel: „Nevednek ünnepén...“ és „Jó atyánk halld...“, midkettő Szentgyörgyi Sándor, énektanitó szerzeménye. Ritka szép üdvözlő beszédet a polgári leányiskola növendékei nevében Botlca Emma IV. oszt. tan. mondott, inig a tantestület nevében Horváth István hitoktató beszélt az ünnepelthez, hangoztatván a szeretetet, mint olyan lánczot, mely az igazgatót a legigazabban képes összefűzni az intézettel, a tantestülettel, a tanítványokkal. Az igazgató válaszában megragadó példáját adta meghatottságának, könnytclt szemekkel viszonozva a jókívánságokat; hangoztatta a változatlan, sőt növekedő jóakaratot, melylyel az intézet iránt viseltetik s lelkes, mélyen átérzett szavakban köszönte meg úgy a tantestület, mint a növendékek szives óváczióját.

November 19-én, Erzsébet napján tartottuk meg gyász- ünnepünket „Erzsébet királyné emlékére“. A gyászünnepen, melyet hőn szeretett, szívből siratott Erzsébet királynénk emlékezetére rendkívül nagy közönség jelenlétében a rendház legnagyobb helyiségében, az óvodában, délután 5 órakor tartottunk meg, a következők szavaltak: Szente Lenke II. oszt. tan. „Erzsébet“, Móra Istvántól; Ruip Teréz III. oszt. tan., „Volt egyszer egy királyasszony...“, gr. Zichy Gézától; Szabó Anna IV. oszt. tan. „Erzsébet királyné“, Szentirmay Elemérnétől; A növendékek teljes énekkara a „Szózat“ és a „Hymnusz“-on kívül előadta Hackl N. Lajos „Megdicsőült nagy királyné . . .“ kezdetű gyászdalát.

Az ünnepi szónok ezúttal Szentgyörgyi Sándor, a tantestület legújabb tagja, intézeti énektanitó volt, ki felolvasásával, melyet egyébként egész terjedelmében jelen értesítő élén közlünk, a hallgatóság figyelmét mindvégig lekötötte s a legtragikusabb halállal kimúlt királyasszony emlékezetének oltárt emelt tanítványainak szivében.

A Vörösmarty Mihály születésének 100. évfordulóján országszerte rendezett ünnepélyekből kötött csokorhoz intézetünk is hozzájárult egy szerény, de szép kis virággal. A mi Vörösmarty-