Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1943
t ÉRSEK LÁSZLÓ 1918—1944. Késő novemberi nap volt, amikor utoljára járt közöttünk. Szabadságra jött haza avval a hírrel, hogy a kötelesség nemsokára a keleti harctérre szólítja. Csillogó szemében a Hősök tüze lobogott és búcsúszavait a nagy próbatétel áhítata fátyolozta... Életútja innen kezdve az 'Eszme szolgálatáért bátra kiálló férfi diadalmas menetelése volt a magyar sors országútján! 1944. évi március hó 20-án érte utol a katonák hősi végzete: Túr községben, az orosz harctéren fejlövés következtében hősi halált halt. 1918. évi tfebruár hó 5-én született Nagygyimóton. Polgári iskolai tanulmányait iskolánkban végezte, ahová tanítói oklevelének és polgári iskolai tanári 'képesítésének megszerzése után, mint tanár tért vissza* 1942. évi november hó 1-én kezdte meg tanári működését iskolánknál. A hivatott pedagógus szeretetével és mindenen átcsengő lelkesedésével lépett a katedrára. Szíve és szaktudása az ifjúságé volt és huszonhat évének magasbatörő lobogásával kapcsolódott bele az iskola bktató- 'és ’nevelő munkájába. Tanári munkájának ellátása1 mellett tovább 'folytatta tanulmányait; tehetsége és szomjazó kultúrvágya előbbre ösztönözte. Tanári oklevél birtokában gimnáziumi érettségit tett, hogy jogi tanulmányokat is végezhessen. A legszebb remények "útjait járta, amikor katonai szolgálatra hívták be... Új küldetésében is teljes ember és kötelességét példaszerűen ellátó magyar katona tudott lenni. Korát meghazudtoló bölcs életszemléletével megtanulta az életet és az élet igaz értékeit felülről nézni! A Haza szolgálata szép és szent volt előtte. Melegen érző szívét a jóbarát önzetlenségével nyitotta meg embertársai előtt. Életének utolsó percében is bajtársainak akart segíteni! Nem vehettünk részt a temetésén; nem róhattuk le hálánk és szeretetünk adóját koporsójánál, de lelkünk sokszor odaszáll a túri hősitemető katonasírjához... Szimbólum ez a sírhalom a mi számunkra:
