Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1938
Dr. TÓTH TIHAMÉR megyéspiispök. Még fel sem tudtuk mérni a Gondviselés ránkpermetezö jóságát, hogy Nándor püspök utódjául nekünk adta főpásztorul a Szó és az írás ihletett mesterét, amikor, — egy májuseleji napon — szerteszáguldott a megdöbbentően szomorú híradás: dr. Tóth Tihamér, az ősi veszprémi egyházmegye fiatal püspöke elment elődje után, megyésfőpásztori működésének harmadik hónapjában. Halála gyilkos májusi fagyként hervasztotta le reményeinket, nagy-nagy várakozásunkat s mélységes szomorúságot vágott a szívünkre és roskadó bizonytalanságot a lelkünk legmélyére. Fölöttünk állott napsugaras magasságban, csodálatos Isten-közelségben. Szavának aranyhálójával, betűinek varázsos erejével Isten országának köztünk járó apostola volt; a legnagyobb és legmunkásabb magvető, aki lelkének kincseit bőkezűen szórta széjjel hívei között. Korunk tépelődö bizonytalanságában kőszirtként állott mindnyájunk felett és mégis nagyon közel éreztük Őt magunkhoz. Lelkének merész szárnyalása, szívének túltelített jósága, Isten világosságát kereső papi-élete s a földi dolgok megítélésében mutatkozó emberi bölcsesége tették naggyá. Korunk egyik legkiválóbb egyház-szónoka volt. Aki hallotta őt akár közvetlenül a szószékről, akár az éter hullámain keresztül, nem felejtheti el mondanivalóinak lenyűgöző varázsát, kristálytiszta okfejtéseit s mindezek mellett hangjának melegségét, nemes közvetlenségét. Az önzetlen emberek rajongó szeretetével közeledett hozzánk és égető problémáinkra mindig kielégítő és okos tanácsot tudott adni. Tudós és tanár volt egyszemélyben. Az elhivatott mai pedagógus meglátásával vezette ifjúságunkat a tiszta-férfiúság felé... Ismerte a diákok lelkét és megértette nagy kérdéseiket. A «Levelek diákjaimhoz» úgy mutatják őt, mint az ifjúság lelkes, odaadó, megértő jóbarátját. Halkan, szerényen kopogtatott a szívek ajtaján és halk áhítattal fogadta
