Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1937
I. A gyermek nevelése a helyes cselekvés szempontjából. Ha valamikor szükség volt a gyermekek nevelésére, úgy a jelen idő minden nevelőtől hatványozott munkát kíván e tekintetben. Azokat az értékeket, amelyeket évtizedek építettek lassú, verejtékes munkával, a háború, a forradalom földig rombolta, és nekünk nevelőknek még az a szerencse sem jutott, hogy a romokból bármily csekély értékű darabokat is kiválogathassunk. Igaz, hogy a mostani gyermeksereg nem élt a háború vagy a forradalom lelkeket pusztító forgatagában, de környezetében ott élhetnek a rombolásnak azok a mikrobái, amelyek, ha nem vigyázunk, a nevelői munkánk eredményét egészében veszélyeztethetik. Egészen új épületet kell emelnünk, új lelkeket kell formálnunk, amelyek annál tökéletesebbek lesznek, mennél inkább megközelítik minden idők legnagyobb nevelő-tanítóját: Krisztust. Ezzel meg is jelöltem a nevelői munka végcélját. Hangsúlyozom azonban, hogy ezen cél sohasem lesz teljesen elérhető, még ideális vonatkozásban sem, legfeljebb megközelíthető. A célra való törekvésben mi nem kísérjük kezdettől végig a lelket fejlődésének útjában, hanem csak egy kisebb távolságon át; ez a kicsi távolság azonban céljelölő mivoltánál fogva értékesebb s éppen ezért fontosabb része az élet útjának, mint az ezután következő élet-útszakasz. Ezért hivatásszerű kötelessége a nevelőnek teljes ügyszeretettel és odaadással támogatni a gyermeket kezdő életéveiben, mert amilyen munkát végez a nevelő a gyermek lelkében, annak megfelelő lesz majdan a termés. Ne feledjük el, mi a gyermekben lelki alapot fektetünk le egy majd arra építendő, de — és ez nagyon megszívlelendő — állandó felügyelet nélküli, sőt sokszor csak a rossz bomlasztó hatásai alatt épülő léleképület számára. Szilárd erkölcsi bázis kiépítése — ez a legelsőbbrendü kötelességünk. És ez nemcsak lelkiismeretbeli, hanem nemzeti kötelességünk is. A fentiekben a végső célt az Igazság megközelítésével jeleztem. Mint minden célratörő aktivitásban eszközök segítségével közeledhetünk fokról- fokra a végső célhoz, úgy a nevelőnek is eszközök állanak rendelkezésére, amelyekkel munkáját végezheti. De míg általában a reális vonatkozású munkában az eszközök egyszerűek, addig a nevelőnek a legbonyolultabb eszközökkel kell dolgoznia. Mivel pedig nem egy, hanem több és mindig más és más anyagot kell formálnia a nevelőnek, aszerint, hogy minő nevelői vannak, a rendelkezésére álló eszközöket nemcsak kiválasztani, hanem megválasztani is kötelessége. Hacsak valaki tömegnevelést nem végez, aminek káros hatása kiszámíthatatlan. Amint nincsen a természetben alak és tartalom tekintetében két azonos falevél, úgy az emberi lelkek is, bár sok közös vonással rendelkeznek, tartalmi tekintetben más és más formát mutatnak. Ebből megdönthetetlenül következik a nevelés azon követelménye, hogy eredményes nevelői munkát csak úgy végezhetünk, ha a nevelendők különböző lelki tartalmát az illetők sajátos egyéniségének legjobban megfelelő és ezért különös gonddal
