Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1933
8 Még egy gondolatot kívánok felvetni. Drámai képet idézek Korniss Gyula mestermunkájának soraiból, melyekben a magyar művelődés eszményeit vizsgálja. Mária Terézia a köznevelést államilag akarja megszervezni. A XVIII. sz. egyik rákfenéje a fejedelmi abszolutizmus, amely az állami mindenhatóság egyik rútabb formája. Szolga- lelkek, kik a tudomány palástjában vezették katasztrófába a népek életét, a jogot és igazságot is az állami érdekek rabigájába hajtották s ez államérdekek mindannyiszor csak kevesek érdekeit jelentették. S hitetlen, pogány agyvelök államelmélete szerint az uralkodó szabályozhatja népének nemcsak gazdasági, hanem szellemi életét is. Sőt magát az erkölcsi életet is az általa kiszabott irányba formálhatja! A szellemi rabszolgaság eme légkörében a kát. Egyház nem élhet. A kát. gondolat nem tűri, hogy erkölcs és szellemiség csupán államérdek legyen, hanem ezek az államtól tökéletesen független reálitások. A csak Istentől függő erkölcsi szabadság gondolatát védelmezte tehát a nagy Migazzi bíboros, amikor Mária Terézia előtt óvást emel az ellen, hogy a kát. iskolákat állami gyámkodás alá helyezzék. „Die Schule ist ein Politicum“, feleli a királynő a bíborosnak. De melyik kát. szülő, melyik vérbeli, katolikus pedagógus fogadná el azt a leghazugabb állítást, azt a legszégyenteljesebb eltévedést, az emberi lélek ama legpirítóbb megalázását, mely szerint az iskola csak arra való lenne, hogy „hasznos és engedelmes alattvalókat neveljen.“ Mivel a vallás azt hangsúlyozza, hogy az embernek közvetlen kapcsolatai vannak az Istenséggel, minden földi, múló érdekektől független jogai és kötelességei, ezért éppen a vallás veri ki az erős egyéniség patináját. Jellemeket ezért igazában csak a vallás nevel, — vallás nélkül csak megalkuvó szolgalelkek tenyésznek, akik a vihar fordultával elárulják az államhatalmat, a hazát és mindent, ami szent. Az aggálytalan állami mindenhatóság csak szolgatársadalmat tenyészt ki. „A haza és a birodalom közt volt választásom — mondotta Ugrón Gábor egyik legmegrázóbb beszédében — a birodalom és a haza között pedig édes és könnyű a válasz, mert a birodalom szó az ajkon, a haza vallomás a szívben ... A birodalomnak vannak alattvalói, szolgái és bakói, a hazának vannak hősei, fiai és vértanúi.“ Vértanúfiakat pedig a hazának az a kát. Egyház nevel, amely híveitől elszánt mártirhitet követel, bármit követel is a földi hatalom. Sakkfigura, politikai kortes soha nem hőse a nemzetnek: hősöket az Egyház szül a hazának. Hogy a száguldozó forradalmi áramlat el ne ragadja a magyarság legjavát, ezért kell fiainkat dönthetetlen eszmék szerint vihart álló, kemény férfiakká nevelnünk. * * * Tíz évn°k távlatából meghatódott lélekkel kell arra a kis káplánszobára gondolnom, hol fiatal papok egy képezdei tanárral — a jelenlegi igazgatóval — tapintatos lélekkel megérezték, mennyire kell a kát. Egyháznak egy kát. polgári fiúiskola. 1924. szeptember elsején megnyílik Pápán a kát. polgári
