Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1933
12 ségéről. Az 1927. évi XII. t.-c. 10. §-a alapján arra hívta fel a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium a két hitközséget, hogy a két iskola egyesítésével oldják meg az anyagi kérdést. A két hitközség vezetőinek nemes, önzetlen gondolkozása, Pápa városának önzetlen, bölcs áldozatkészsége tette lehetővé, hogy az egyesítés gondolata életrevaló, nem kritizálható formában valósult meg. Az izr. polgári fiúiskola szelleme, nobilis hagyománya mindig megnyugtatta az Egyházat és a kát. szülőket, hogy a kát. ifjúság teljes szabadsággal fejlődhetik vallásának szellemében az ősi intézet falai között. A kát. társadalom hálával gondol vissza erre akkor is, amikor a kát. iskola kapuit tárta fel fiai előtt. Ezen nagy bizalmát fejezte ki a kát. egyházközség azzal, hogy az egyesítés alkalmával a megszüntetett izr. polgári fiúiskola tanári testületének három tagját, Blau Henrik igazgatót, Bihari Artur és Pál Lajos polg. iskolai tanárokat átvette a kát. polgári iskola tanári testületébe. Az egyesítés után öt év telt el. Bár iskolánknál három izr. tanár működik, meg kell állapítanunk, hogy a tanári testület békéje, egyetértése tökéletes, meleg, bizalmas, intézetünk kát. szellemét pedig soha az a körülmény nem befolyásolta. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy az ifjúság nem ismeri a vallási békétlenséget, pedig a vallási közömbösség helyett lüktető, eleven vallási élet nemesíti, edzi a fiatal szíveket egy boldogabb, derültebb jövendő meghódítására. * * * Eddig vezet a Krónikás keze. A múltba mutató kéz most a jövendő titkos fátyolét szeretné meglebbenteni. És a jövendő irányát is csak múltból meríthetem 1 Akkor is fekete, sötét fellegek jártak a dúlt magyar róna, a felégetett magyar erdők és a meggyalázott magyar temetők fölött. Akkor is bús volt a magyar templomok harangszava és ritkán hallott a magyar fül víg kacagást. A mohácsi vész, a törökdúlás istenítélete úgy ránk nehezedett akkor is! De a magyar jövendő nagy építője, a magyar lélek hallhatatlan ébresztője, a magyar sors őrzőangyala, Pázmány Péter bíboros-prímás akkor is iskolát épített a magyar ifjúság számára Nagyszombatban. Az iskola felavatásakor mondotta e megigéző, mindig hangzó szavakat a nemzet aranyos fiainak: „Semmi más kötelességtek nincs, mint szeretni az Anyaszentegyházat és hűséggel szolgálni a hazát.“ A tízéves fordulónál ezt a szellemet valljuk magunkénak mindenütt. Mi is ezt véssük tanítványaink fiatal, érintetlen leikébe, míg intézetünk falai között hallgatják tanító szavunkat. Ezt üzenjük növendékeinknek is, amikor már az élet országútjait járják: „Fiaink, semmi más kötelességtek nincsen, mint szeretni az Anyaszentegyházat és hűséggel szolgálni a hazát.“ így építi fel ifjúságunk Nagymagyarország boldogabb sorsát s lesznek halálig hűségesek Egyházunkhoz és hazánkhoz!
