Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1932
Bodánszky György, Fejes Géza, Horváth Gyula, Kernya István, Körmendy László, Nagy József, Tischler Gyula és Zámbó Béla IV. oszt. tanulók. Kézimunkáikkal kitűntek: Herold Ferenc, Horváth Gyula és Sámpár Imre I., Farkas József, Kovács István, Lovasi Mihály és Németh Zsigmond II., Csizmadia Béla, Érsek László és Horváth Jenő III., Hoffer Márkus, Kernya István, Körmendy László, Kricker Gyula és Tischler Gyula IV. osztályos tanulók. 10. Iskolalátogatás. November 28-án Msgr. Németh József apátplébános úr tisztelt meg bennünket látogatásával és jóleső érzéssel vettük tudomásul elismerésének nyilvánítását az iskolánkban tapasztalt munkánkról. Az igazgató kötelességszerűen, havonkint megfigyelte a tanulók tanítását. Szerzett tapasztalatait az érdekelt szaktanárral négyszemközt közölte, az általános érvényű észrevételeket pedig a rendes ülésen, vagy a módszeres értekezleteken beszélte meg a tanári testülettel, hogy a tanítás és a nevelés munkája minél egységesebb és összhangzóbb legyen. 11. Módszeres értekezlet. Rendszerint a módszeres értekezletek csak kötelező terhet jelentenek a tanári testületek részére és abban állanak, hogy az iskola valamely tanára elmélkedik egy tantárgy tanításának módszeréről, amelyet a tanári testület tudomásul szokott venni. Mi szakítani próbáltunk ezen elfogadott sablonnal és megpróbáltuk a módszeres értekezletet az előtérben álló pedagógia kérdések szolgálatába állítani, amelyek megvitatása kétségtelenül jó szolgálatot tesznek a tanításnak, hiszen ezek a kérdések foglalkoztatják és érdeklik a polgári iskolai tanárságot és a tanítás hasznára lehetnek. Ilyen kérdés a fogalmazás helyes tanítása, a helyesírás javítása is, amely kérdésekről Horváth István igazgató tartott előadást, amelyen összehasonlította az elemi, polgári és tanítóképző iskolák tantervi utasításait, hogy kimutassa azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel a megkívánt cél jobban elérhető. Az előadás után megindult élénk vita bebizonyította, hogy a kérdés felvetése nem volt felesleges és olyan elfogadott megállapodásokra vezetett, amelyek végrehajtása által az eredmény sem maradt el. Egy másik értekezletünkön szintén Horváth István igazgató volt az előadó. Tárgya: Miként tanítaná Olaszországot két órában a cselekedtető oktatás elvének figyelembevételével. A cselekedtető oktatás módjairól sokfélét beszélnek és írnak manapság. Sokan úgy tüntetik fel, mint egészen új módszert, amelyet eddig nem is ismertek, vagy legalább is figyelmen kívül hagytak és tudatosan eléggé ki nem használtak. Sokan olyan túlzásokba esnek, hogy tanítás közben a tanulók érdeklődésének a legtágabb csapongását is megengedik és olyan kérdések felvetését is lehetővé teszik, amelyek a kitűzött céltól igen távol esnek, aminek következménye a tárgytól való eltérés, szabadosságra vezet és kockára tehetik a nyújtandó, kötelező ismeretek megszerzését. Ha Olaszországról akarok tanítani, akkor nem engedhető meg pl. hogy minden egyéb földrajzi kérdés is felvetődjék, mert a tanárnak kötelessége figyelni arra, hogy Olaszország — 17 — 2
