Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1930
6 Gyászsorsba zuhant nemzetünk . . . Te vagy ma az egyetlen reménység Bomló éjfélben szétomlott fajunkon !“ Akarjátok ezt modern formábán látni ? El tudjátok képzelni, mit jelent átrepülni az Óceán felett ? Mennyien belepusztultak és mily kevésnek sikerült! Néhány héttel ezelőtt sikerült két francia tisztnek: Coste és Bellonte-nak. Átrepültek Amerikába. Egész Amerika ünnepelte őket, az újságok megírtak mindent: utat, életüket, csak ami a legfontosabb, azt gonoszul elhallgatták. A kát. Daily Tribune IX. 30. száma leírta. A repülők amerikai diadalútjuk alkalmával ellátogattak St. Paulba szentmisét hallgatni. A tiszteletükre rendezett közös ebéden Coste százados volt az első, ki keresztet vetett s megkérte a jelenlevő francia plébánost, hogy mondja el az asztali áldást. S midőn a francia plébános felköszöntötte, Coste százados válasza rövid, de megható volt. „Mi magunk semmik se vagyunk, csak az Isten eszközei. Egész éjjel, míg mi az Óceán felett lebegtünk, édesanyám, apám, nővérem az Oltáriszentség előtt térdeltek a templomban. A hosszú éjszakát ott töltötték, csak az öröklámpa volt velük, hogy az oltárt mutassa. Kérték a Mindenhatót, tartson fenn a levegőben. Nem sok kell, kedves barátaim, hogy az ember a magasból leszédüljön, ha nem a jó Isten a mi pilótánk.“ Hősök, de erejük az Isten ! Kezetekben a kereszt, szívetekben Krisztus, Fiaim, így induljatok az útra, melyet megfutott a liliomos, elragadott Herceg, kinek szép arcát nem felhőzték be a századok! Dr. Czethofer Antal.
