Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1930

10

több ezeréves — cseppkőbarlang mindnyájunknak feledhetetlen emlék marad. A mesterséges, de elragadó vízesés és a Hámori-tó látása a Niagarát juttatta eszünkbe. Lillafüredről a kényelmes, hegyi kisvasuton tértünk Miskolcra.

Május 13-án a reggeli órákban autóbuszon robogtunk Görömböly- Tapolcára, a 31 fokos szénsavas fürdőhelyre. Rövid séta után a tavi rózsákkal és árnyas fákkal gazdag tóhoz értünk, melynek partjáról a kikötött csónakok integettek a pápai fiúknak. Nem is sokat kellett őket hívogatni. A kiránduló csapat mihelyt megpillantotta a csónakokat, nem lehetett velük bírni, mindegyiket a szíve húzta a csónakok felé. Hogy milyen élvezetet nyújtott fiainknak a csónakázás, toll leírni képtelen. Hogy pedig életük napjáig emlékezetes legyen Tapolca, a szénsavas fürdőt is meg kellett tapasztalniok. Ez volt ám csak ä fürdés! A Rába nem látott ilyent! A fürdő százados falának szeme- szája tele volt vízzel. Még a mennyezetről is csurgott a víz. De mint mindennek, úgy ennek a feledhetetlen fürdőzésnek is, melynek igazgatónk volt a mecenánsa, végét kellett vetnünk, mert az időnk lejárt. Miskolci gazdag ebéd után, délután 2 órakor, búcsút mondtunk Miskolcnak s Budapest érintésével május 14-én reggel 4 órakor érkeztünk vissza Pápára.

Intézetünk I—III. osztályos növendékei május 13-án az osztályfőnökök vezetésével egy napra a Sághegyre rándultak ki, ahol Lázár Ferenc bánya- tulajdonos előzetes engedélyével megtekintettük a kőbánya-telepet, a zúzót és a gépberendezéseket. Rehberger Andor vezető-mérnök úr avatott vezetőt adott mellénk, aki szakszerű magyarázataival maradandó ismereteket nyújtott tanítványainknak. Visszafelé betértünk a celldömölki sportpályára, ahol a vonatunk indulásáig tartott a footbaljáték a fáradhatatlan ifjúság kedvelt szórakoztatására.

8. Segítő-egyesületünk az 1929. évi miniszteri rendelet következtében nem fejthette ki azt a jótékony munkát, amelyet a múltban derekasan elvégzett. Mégis iparkodtunk a lehetőség szerint legszegényebb tanulóinkon segíteni és a megmaradt, használható könyveinket a szegénysorsú tanulóinknak adtuk ki. A tanulók által fizetett 50 filléres díjakból képtelenek voltunk a tömeges könyv- segély-kérelmeket teljesíteni, azonban az iskola igazgatója a közönség szívéhez fordulva megszerezte mégis az anyagi eszközöket, hogy a legigazoltabb szegényeknek segítséget nyújthasson.

9. 454. sz. Szent László-cserkészcsapat. A magát minden téren éreztető rossz gazdasági helyzet a mi cserkészcsapatunkat sem kímélte. Növendékeink szülői inkább a kisebb jövödelmü emberek közé tartoznak, akik bizony nehezen tudnak ma áldozni. Ennek tudható be, hogy a csapat létszáma a f. év folyamán tizennyolcra csökkent. Ez pedig kevés ahhoz, hogy eredményes csapatmunkát lehessen végezni. Reméljük, hogy a gazdasági helyzet javulása csapatunk életében is előnyös változást hoz maga után.

Ezen tanévben gyász is ért bennünket. A pápai bencés reálgimnázium cserkészcsapatának lelkes vezetője, főtisztelendő Fojtényi Emil tanár, cserkész