Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1941

közösségnek a kifejezője. Mélyedjiink egy kissé bele mindkét szónak az értelmébe.

A nyáj minden nyelvben kedves hasonlat, mellyel maga az Or Jézus is szeretett élni. Emlékezzünk csak a jó Pásztorra, az Isten Bárányára, Szent Péterre, mint főpásztorra, az elveszett julira, az utolsó ítéleten a kosok és a bárányok elkülönítésére, stb. A szentírás nyelvén a lelkeket jelenti.

A halhatatlan lelket hordozó ember mindenekelőtt vezetésre szorul, mert az eredeti bűn káros következményeként tudjuk elménk elhomályosult, akaratunk pedig a rosszra lett hajlandó. A hiúság, az érdek, az önzés, a pártviszály, a gyűlölet, a kényelem, az érzékiség, a szenvedély, a rossz példa, az állhatatlanság, az ördög incselkedése: ez mind egy-egy ólomsúly a lelken, egy-egy fátyol, mely az értelmet elhomályosítja, az akaratot pedig a rosszra teszi hajlandóvá. Ezért van amyájnak szüksége pásztorra, az értelemnek világosságra, az akaratnak vezetésre: a keresztény léleknek Jézus Krisztusra.

És Krisztus nyájának van is vezetője: a láthatatlan legfőbb pásztor, az Űr Jézus 'az égben, a katolikus Egyház látható ’feje, a római pápa a földön, kiért ma különösen buzgó imádság száll az ég felé, hiszen ma ünnepeljük püspöki, tehát főpásztori szentelésének negyedszázados évfordulóját.

Krisztus gondoskodott nyájáról, mert beterelte őt az ő egyedül üdvözítő aklába, az'anyaszen tégy házba, hol az égi kincsek mérhetetlen javait őrzik és osztogatják a lelkeknek. íme a »grex«, a nyáj, amelyhez intézi az Úr Jézus e bíztató szavakat: »Ne félj, te kisded nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot«.

De e szóban »kongregáció«, van egy igekötő is, a »con«, mely miként mondottam, az egyesülésnek, a .közösségnek a ^kifejezője. Ez is gazdag forrása a'tanulságos és kedves gondolatoknak, melyeket röviden, de annál velősebben fejt (ki már az ószövetségi bölcs: »Jaj az egyedülvaló- nak!« (Eccle. 4, 10.) Az ember keresi embertársát, mert érzi egymásrautaltságát. De sem a szükség, sem az érdek, sem a megszokás, sem a kényszer nem olyan magasztos és örökkétartó kötelék, mint az, amelyet Krisztus Urunk fon a szívek köré e szavakkal: »Hogyha ketten közüle- tek megegyeznek a 'földön bármely dologban, melyet kérnek, megnyerik azt Atyámtól... Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük«. (Máté, 18, 19—20.)

Krisztus eme bíztató szavát követve, akartam növendékeimet s ennek a kedves Intézetnek későbbi nemzedékeit, per matrem ad Jesum — ►az édesanyán, a Szentszűzön keresztül az isteni Mesterrel minél bensőségesebb közösségbe vonni. Mert Krisztussal .összefonódó szent közösség jellemzi a kongregáció lelki és társadalmi életét. Lelki életének összetartó

6