Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1939

megelégedett lesz. így közelebb jutunk a magyar feltámadáshoz is. Bennünket ne vádolhasson a lelkiismeretünk az elmulasztottakért. Dolgozzunk hát, mert munkánk erejétől függ országunk sorsa, melynek alapját Szent István, az apostoli király rakta le s áldó jobbja azóta is vezeti e népet. Munkánktól függ nemzetünk jövője, mely ezer év óta küzd és fenn kell maradnia egy új fezredévr|eí. Véssük szívünkbe Vörösmarty szavait: A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sorskeze, Itt élned, halnod kell!

Családom boldogságára! Igazán tökéletes munkát csak akkor végzünk, ha jelmondatunk harmadik intését is megtartjuk. Ez kötelességünk, hisz annak a családnak a boldogságáért kell tanulnunk, dolgozunk, mely minket oly nagyon szeret, amely értünk fáradozik. Azért dolgozik verejtéktől gyöngyöző homlokkal az édesapánk, azért küzd, nélkülöz, virraszt álmatlan éjszakákon át értünk aggódó édesanyánk, hogy mi tanulhassunk, hogy az életben a helyünket betölthessük

Amikor a jeligét magunkévá tettük, szent ígéret fakadt szivünkben, ihogy családunk tűzhelyén a gyermeki szeretet és hála lángját soha nem engedjük lelohadni, hogy gyengédségünkkel, figyelmünkkel drága jó szüléink gondolatait is kitaláljuk, akaratukat mindig teljesítjük. Édes jó szüléink támasza akarunk lenni öregségükben, éltük alkonyát szeretnénk bearanyozni. Azóta mily sokszor voltunk hálátlanok, mint a legtöbb ember, mily könnyen feledtük az értünk hozott szeretetáldozatokat.

A jó szándék meg volt. Keltsük most újra, erőteljesen életre, hogy amit emberi gyengeségünkből az iskolai év folyamán megvalósítani nem tudtunk, azt Isten kegyelméből az életben válthassuk valóra. Mert mi nem lehetünk akármilyen, hanem csak mélyérzésű, vallásos, Istent szerető, édes hazánkért dolgozó, nemzetünkért rajongó, családunk boldogságát mindenkor előmozdító magyar honleányok