Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1937
— 29 — nevelői eljárásától függ, hogy a gyermekben megnyilvánuló ösztönös szeretet és bizalom egész életen át tartó, állandó, tudatos érzéssé alakuljon. Előadó tanár a gyakorlati életből vett példák alapján két képet tár a szülők elé. Az egyik szomorú kép. Szülő és gyermek vágyva-vágynak a kölcsönös megértésre, de nem találják meg az ehhez vezető utat. Lassankint elszakadnak a szíveket összekötő szeretetszálak, magára marad szülő is, gyermek is az élet küzdelmeiben. A másik kép örömmel tölti el a lelket. Szülő és gyermek a szeretet és bizalom alapján mindenkorra egymás életének osztályosává válik. Ezek után rátér a módozatokra, amelyek segítségével a szülő ápolhatja és egész életen át megtarthatja gyermeke bizalmát és szeretetét. A gyermek kicsiny korában ragaszkodik szüleihez, mert érzi bennük az erőt és a jóságot* És ezt kell éreznie később, ifjúsága éveiben, majd felnőtt korában is. A szülői szigorúságban is érezze a gyermek mindenkor a szeretetet, érezze, hogy a szülő őt megérti, igazságosan irányítja a helyes útra és érezze a gyermek, hogy a szülőnek fáj legjobban amikor tévelygéséért büntetni kénytelen. Gyakorlati példán mutatja be, hogy az így nevelt gyermeket nem a büntetéstől való félelem, hanem szüleinek esetleges szomorúsága tartja vissza a helytelen cselekedettől. A testi fenyíték dacossá, ravasszá, sőt közönyössé teszi a gyermeket. De amilyen hiba a félelmes büntető szigorúság, ép oly hiba a túlságos engedékenység is. A túlságosan szigorú szülőt sokszor meggyülöli a gyermek, az engedékeny elveszti tekintélyét, a gyermek nem ad rá semmit. Hogy gyermekéből a szeretet és bizalom érzését kiválthassa a szülő, foglalkoznia kell gyermekével. Legyen a szülő gyermeke életének szerető résztvevője, játékának, munkájának osztályosa. A 13—15. életévükbe kerülő leánykákkal különös gonddal kell a szülőnek foglalkozni. Ezen fontos feladat teljesítése alól még az élet küzdelmeire, a munkára és gondokra való hivatkozás sem mentheti fel a szülőt. Közönyös nemtörődömséggel, rideg visszautasítással ne gátolják meg a gyermeki lélek őszinte megnyilvánulását. A visszautasított gyermek hamar elhallgat, nyugton marad az szülő tőle és közben talán észre sem veszi, hogy az a nagy hallgatás a gyermek elhidegülésének előjele. Az érdeklődést azonban ne tévessze össze a szülő kicsinyes kíváncsisággal. A bizalmatlanság lealázza a gyermeket és csak bizalmatlanságot eredményez. Ne nyomja el a szülő gyermeke akaratát, hagyjon bizonyos szabadságot neki, mert a szülő lelki rabságában tartott gyermek a bilincsek rárakója ellen indulattal tellik el. Állítson a szülő gyermeke elé követendő példákat, amelyek az ítéletét, tapasztalatát fejlesztik, érzelmi és erkölcsi életét nemesítik. Legnagyobb példaadó maga a szülő legyen. Szülői tevékenységében irányítsa az igazságosság, következetesség. Ne követeljen gyermekétől többet, mint ameny- nyire az képes. Irányítsa az őszinteség, a nyugodt megértés, munkás szeretet és önzetlenség. Sok áldozatot kíván az ilyen magatartás a szülőtől, de ha így foglalkozik gyermekével, akkor tekintélye a szeretet pillérén áll, mélységes erkölcsi alapon. A gyermek élete egybekapcsolódik mindenkorra a szülő éle
