Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1935
12 iskolai küzdelmek élén“ c. munkájából a polgári iskola életkérdéseit s az ezek megvalósításáért folytatott küzdelmeket 1925-tól 1934-ig. A renekívüli értekezletek tárgya a karácsonyi és évvégi magánvizsgálat volt. December 11-én Engelhardt Ferenc kanonok úr, egyházmegyei fétanfelügyelő meglátogatta iskolánkat és meghallgatta a róm. kath. tanulók hittanóráit. b) A tanártestület munkája a tanítás és nevelés érdekében. A tanítást a polgári leányiskolái tanterv és utasítás előírásai szerint, részletesen kidolgozott és a kir. főigazgatóság áltat jóváhagyott tanmenetek alapján, a cselekedtető oktatás szellemében, a szakszerűség és arányos munkamegosztás elvének érvényesítésével végeztük. Nevelő munkánkkal arra törekedtünk, hogy leányaink finom lelkűek legyenek, hogy önmagukban tudjanak harmóniát teremteni, hogy amikor iskolánkból kikerülnek, megújíthassanak másokat is. Bár kis csoport a reánk bízott leánysereg, de hisszük, hogy hajszálereken át is elindulhatnak életáramok. c) A vallásos nevelésről a hitoktatók a következőkben számolnak be: 1. A római katolikus növendékek valláserkölcsös nevelésében a hitoktató a tanári karral egyetemben azt a legfőbb célt tartotta szem előtt, hogy a leánylélek a serdülő kor ezer veszélyein sértetlenül menjen keresztül. Mivel pedig e cél elérésénél nem annyira az a fontos, hogy mit tud a növendék, hanem inkább az, hogy hogyan él, azért nem elégedtünk meg a hittanórák megtartásával, hanem az iskolán kívül is figyelemmel kísértük növendékeink vallásos életét. Gyónásaik, exhortációkban és magánbeszélgetésekben kellő lelki irányítást kaptak. Növendékeink minden vasárnap és ünnepnap tanári felügyelet és ellenőrzés mellett, testületileg vettek részt a szentmisén, amelyen énekeltek. Itt a lelki érettségükhöz és körülményeikhez mért prédikációkban a serdülő leány hibáira figyelmeztettük őket, az önlegyőzés módjáról és néhány erényről szóltunk hozzájuk. Többek között beszéd tárgyát képezte a harag megfékezése, a nyelv hibái, a szeszélyes magaviselet, a kíváncsiság, a barát- kozás veszélye, a hasznos olvasmányok, az istenfélelem, a tökéletességre való törekvés, imádság, liliomos tisztaság, a Szent Szűz és a Szent Szív tisztelete stb. Hogy a hallott dolgokat az életben is megvalósítsák, adott esetekben egyenkint is figyelmeztettük őket gyarlóságaikra, sőt jellembeli hibáknál a büntetéstől sem riadtunk vissza. Ily esetekben a szülőket is értesítettük. A növendékeket mindentől óvtuk, ami lelki életük fejlődését károsan befolyásolta volna. Figyelmünk kiterjedt olvasmányaikra is. Az iskola ifjúsági és a Mária Kongregáció könyvtára mindig nyitva volt számukra, amelyben csak nekik való, jó könyveket találtak. Szemmel kísértük iskolán kívüli magaviseletüket és azt is, hogy kikkel barátkoznak. De mert Isten kegyelme nélkül semmi üdvös dolgot nem tehetünk, növendékeinket a kegyelem forrásához vezettük. Buzdítottuk őket a gyakori szentáldozásra. A tanulók négyszer járultak közösen az Úrasztalához, de azonkívül általában havonkint, sokan pedig hetenkint áldoztak.
