Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1932
A kultúra épületének örökéletű értékei a könyvek. Az épület némely köve hasznos ismereteket rejt magában, a másik pedig nemes, magas eszméktől áthatott csillogó életirányt mutató drágakő. E tekintetben is Pápa városa gazdag gyűjteményeket, nagy és csodálatra méltó értékeket mutathat fel. A folyó tanévben a IV. osztályos növendékeinkkel a ref. kollégium könyvtárát látogattuk meg dr. Pongrácz József főigazgató szives magyarázata alapján értékes tapasztalatokat szereztek növendékeink. A ref. főiskola könyvtára 62.466 műből áll. Terjedelmére nézve a pápai könvvtár Dunántúlon a negyedik helyet foglalja el. ,az egész országban pedig yi tizenkilencediket. A könyvtár kiváló ritkaságai: Huszár Dávid kátéfordítása az 1577-ik évből, Bornemissza Péter »Ördögi kísértetekről« az 1575-ik évből és Rákóczi fejedelmi könyvtárának néhány darabja. Az ifjúságot rendkívül érdekelték a Petőfire vonatkozó relikviák és áhítatos lélekkel tekintettek a Főiskolai Ifjúsági Képzőtársaság Érdemkönyvére, melyben Petőfinek 11 sajátkezüleg beirt műve látható és Petőfi és Jókai aláírásai a Képzőtársaság gyüjtőivén. Továbbá Jókai első novellája, rajzai és egy gyönyörű sajátkezüleg festett olajfestménye. És végül Jókainak egy levele 1880-ból, amelyben pápai diákéletéről számol be. A mostani ifjúság rajongó szeretettel néz a diák Petőfi és a diák Jókai mellszobrára, melyek Pápa főterén állanak. S a Petőfi-kultusz él, sarjad és bimbózik a gyermeki lélekben. Szép bizonyítékai ennek kis növendékeinknek »Miért vagyok büszke szülővárosomra?« című dolgozataiból vett idézetek. Sz. M. IV. osztályú tanuló így ír: »Petőfi és Jókai barátsága gyönyörű, önzetlen barátság volt. S éppen itt kötötték azt meg, amire mi örökké büszkék lehetünk. A mi kis városunkat ia jó Isten nagyon is megáldotta, hiszen itt, ahol e csodálatos tehetségű kiiltők szelleme borong, az élet is szebb, az imádság is magasZtosiabb/« Q. J. IV. oszt. tanuló a következőket mondja: »Ki képzelné, hogy a mi gyönyörű iskolánk a Jókai-utcában van? Csaknem a Jókai-ház szomszédságában. Minden reggel, mikor iskolába mlegyek, eszembe jut nagy regényírónk, s lakóháza előtt fölemelő érzés fog el. Ilyenkor nagyon örülök, hogy magyar vagyok és ilyen nagy ember nyomdokain haladhatok, örömömben el kezdem mondani mindazt, amit az iskolában Jókairól tanultunk«. Petőfi és Jókai szobra most is e mohácsi időkhöz hasonló fenyegető feszültségben — a múló idők zengésével — mint két új Memnon- szobor szól hozzánk: »A szent tüzet elaludni ne hagyjátok! S a hazát úgy szeressétek, mint ahogyan mi ketten szerettük azt!« Harasztosi Király Margit.
