Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1932

9

Schauer Anna, Simonits Mária, Szelestei Ilona, Tóth Margit és Mária, Wölfinger Matild.

Haladók: III. osztályból: Budai Ilona, Csányi Erzsébet, Friesz Vilma, Gál Olga, Hegedűs Erzsébet, Horváth Ilona, Kovács Ilona, Krausz Margit, Németh Anna, Pál Sára, Schwarcz Klára, Seres Piroska, Stern Klára, Svendor Jolán, Szalai Ilona, Szétag Etelka, Tóth mann Magda, Kőszegi Mária, Löké Irén, Molnár Mária, Nagy Irén, Farkas Irma, Fekecs Anna, Fodor Emma, Hoffmann Margit, Hoffmann Magda, Perl Rózsa, Politzer Ilona, Pontőr Edit, Szabadi Margit.

d) Tanulóink nevelő oktatásánál: »Istennel, hazáért és nemzetünkért!« volt a jelszavunk. Ezt az érzést iparkodtunk becsepegtetni leányaink leikébe, hogy egyszer miit öntudatos magyar honleányok, a hazáért cselekedni, áldozatokat hozni tudjanak. Legyenek majdan olyan magyar nők, amint Tompa Mihály, nagy költőpapunk írja feleségéhez: »Lélek vagy, mit senki sem lát, csak hatását ismeri. Kavicsnak látszol s gyémánt vagy. Egyszerűség, tisztaság. A szív veréséhez hasonlítasz«. A tanulók modorbeli hibái a tanév folyamán koptak, eltünedeztek, sok tanulónknál igazán jóleső modorváltozást sikerült elérnünk. Általában szép tulajdonságaik: az iskolájukhoz való erős ragaszkodás, egymás megbecsülése és szeretete.

Igen erős összekötő kapocs volt s egymás nevelését és ellenőrzését elősegítő irányításul szolgált az osztályok falán kifüggesztett, Szenes Adolf után átdolgozott Önkormányzati szabályzat, melyet minden egyes tanuló aláirt s megtartott.

e) Ellenőriztük a vidékről elszállásolt tanulók lakóhelyét. Kifogás nem merült fel. A vasúttal bejáró növendékekre délután is tanár ügyelt fel, valamint a vasúthoz is gyakran kikisértük őket. Sok törődés, fáradság a bejáró növendékek sorsa, előmenetelük is gyengébb, mint a helybelieké. Ez okból a téli hónapokban igen ajánlatos lenne számukra jó helybeli ellátásról gondoskodni.

f) A tanulók vallása. Igyekeztünk növendékeink szivébe vésni, hogy az élet nehéz küzdelmeiben csak az Istenbe vetett erős hitünk az egyetlen, legbiztosabb vigaszunk s hogy csak az lehet boldog, aki tiszteli, hiszi és szereti az Istent. Az iskola vallásos-nevelő munkájáról a hitoktatók beszámolóját az alábbiakban közöljük:

1. Iskolánkban a vallásos nevelést a róni. kát. leányok között nemcsak a heti hittanórákon, hanem a Mária-kongregáció keretében is szolgáltuk. Az volt a cél, hogy a mai ,talajvesztett világban szilárd elveket és biztos meggyőződést adjunk növendékeinknek. Minden gyűlés, minden megbeszélés, amelyre az elmúlt évben gyakran volt alkalmunk, mindig ezt a célt szolgálta. Eszményképül az emberiség örök eszményképét, a Boldogságos Szent Szüzet állítottuk s arra tőre