Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1929
15 Van édesanyámnak néhány ludja, melynek kicsinyeit én szoktam felnevelni nyáron, a libalegelőn. Milyen öröme is van édesanyámnak, amikor a megnőtt libákat kopasztja és a vánkosba, dunyhába van toll elég. Milyen jó is télen a puha libapelyhes ágyban feküdni, benne megpihenni s ha majd a jó Isten segedelmével felnövök, nem kell ágyneműről gondoskodni. A libalegelön mindig mezítláb vagyok. Nem szakítom a harisnyát, lábbelit s ezeket kiméivé van mit télen felhúzni. Úgy gondolom, ezzel is takarékoskodom, mert hány játszótársat ismerek, akik nyáron sincsenek mezítláb. Gyűjtöm hétről-hétre, hónapról-hónapra a csontokat, vászonféle ruhadarabokat, s ha a csont- és rongyszedő a házunk előtt megáll, sietve összeszedek egy kötényrevaló csontot, rongyot, s kapok érte tüt, cérnát, szalagot, amiért ugyancsak egypár garast kellene kiadni. Ha az úton elszórt szenet, fadarabot találok, összeszedem s hazaviszem. Úgy érzem, annak a melege kellemesebb, mint más tüzelőé. Lassan közeledik a szent karácsony ünnepe. Minden szülő, legyen az gazdag, vagy szegény, igyekszik gyermekének örömet szerezni. Jobbmódu iskolatársaim hajas és alvóbabát kapnak, melynek ára 15—20 pengő, én megelégszem a szomszéd •varrónő által a fölmaradt szüvetdarabokból összeállított rongybabával is, ami semmibe se kerül. Most, hogy a jó Isten megsegített, hogy polgáriba járhatok, szorgalommal s jó magaviseleteinmel akarom magamat méltóvá tenni arra, hogy szegény édesanyámnak rám minél kevesebb kiadása legyen. Leghőbb óhajom az, miután testileg gyenge vagyok, hogy a tanulással valamire vigyem s ha majd édesanyám elöregszik s nem lesz képes többé munkába járni, hogy én lehessek támasza, segítője, fenntartója, mert sohasem tudom elfelejteni, milyen keservesen nevelt fel engem, mennyi álmatlan éjszakát töltött el betegágyam mellett. Földi javakban szegények vagyunk, de van hála Isten két drága kincsem: meglehetős egészségem és egy drága jó édesanyám, akit a jó Isten az emberi kor legvégsőbb határáig szintén jó egészségben tartson meg, mert tudom, hogy minden gyermeknek csak egy édesanyja van s ha azt elveszti, soha a földi életben édesanyja nem lesz többé. Végül is azt mondom, takarékoskodni kell mindenkinek, minden csekélységgel, mert Magyarország csak akkor lehet boldog, hogyha mindenki takarékoskodik. A takarékossági napon, igazgatónőnk azt magyarázta, hogy takarékoskodni hazafias kötelesség, én eleget teszek kötelességemnek. Kőszegi Mária 1. o. t.
